utolsó kávé
gyász
Mostanában szememre lobbantják barátaim, hogy a rajz tetszik, de miért van alatta az a bizonyos “társadalmi célú” hirdetés. Noha tavasz óta rendszeresen jelennek meg a Népszavában kormány által rendelt hirdetések, ez több okból most érte el a baloldal ingerküszöbét. Egyrészt a lap a Népszabadság beszántása után egyedül maradt a baloldalon, és így megduplázta az auditált példányszámát. Tavasszal még így “sajnálták” a kollégák:
- A Népszava nem volt jelentős eddig sem, és nem lesz jelentős, ha már csak egyedül marad, akkor sem.
- (én) Részemről a megtiszteltetés!
- (kolléga) Pápai Gábor (így, tagelve) 8000 példány
Pecunia non olet.
Szerencse, hogy Pecina nem ölet.
Most megy a mérhagyta. Ha a főszerkesztő dönthetne úgy, hogy nem közli, nem kellett volna fölállnia az akarata ellenére megjelent hirdetés(ek) miatt. Az üzletet a tőkés kötötte, a munkavállalók, pl. én, ma nem képeznek olyan harcra képes osztályt, amelynek a távozáson kívül más kényszerítőeszközei lennének. Akkor is lenne kormánypropaganda a Népszavában, legfeljebb karikatúra nélkül. Itt a dilemma: Van az önfelmentő verzió, hogy a rajz képes paródiába fordítani a propagandát, és van az önmarcangoló narratíva, hogy a propaganda hitelteleníti a rajzot (is). Az igazság azon múlik, hogy már diktatúra van-e, vagy csak lesz. Diktatúrában minden a hatalomé, odarajzolni (nekem) az ő médiájuk hekkelése. Graffiti a harckocsijukon. Itt még nem tartunk, tehát marad a szégyen: A mi oligarchánk nyers üzleti érdekből összesorosozta a baloldal egyetlen, 150 éves napilapját.
Tőke és Fasizmus jegyesek. Minden külön értesítés helyett.