Kákájá tyehnyiká!

Szása vonatozik Moszkvából Leningrádba, és keresi a büfékocsit. Ahogy megy egyik vagonból a másikba, szembetalálkozik Grísával. Gyialóg: Zdrávsztvuj Szása! Zdrásztvuj Ggrísa, kudá tü igyos? V Maszkvé, á tü?  V Lenyingrágye. Hű, kákájá tyehnyika! 

Vadász, vadász…

Abban szinte mindenki egyetért, hogy az Index interjúja nem egy magában álló cikkecske.

Az az anyag csak a belengetése az utána következőknek. Akkor is, ha nem látjuk a folytatást, mert a lengetők már ennyivel is elérték, amit akartak. De játsszunk el a gondolattal, hogy ez a vég kezdete. Mert nem csak a medve nem játék, a medveölő sem. Ha Orbán Putyin gyenge pontja, megeshet, hogy Magyarországon vívnak proxiháborút a nagyhatalmak. Akkor viszont nem a süket szovjet kommunikációról szól az idevágó vicc, hanem:

Hogy lehetséges mindez? Egyszerűbb esetben úgy, hogy a híreszteléseket: Orbánt fogják Moszkvából, hitelt érdemlően alátámasztják. Ehhez kevés a bombagyáros Clodo.

Mi van azonban akkor, ha nincs is az a dosszié? Ez a rendszer úgy lett összerakva, hogy csak belülről lehet feltörni. Tények utáni korszakunkban nem is ez a legfontosabb, (döntő, hehe) kérdés. Ahogy Dobó kapitány legendás beszédében mondta (Gárdonyi szerint), “a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében”. Orbán serege mindaddig összezár, amíg elhiszi, a hűség nagyobb biztonságot nyújt, mint a tisztesség. A vezénylő tábornok azonban nincs nagy formában, pedig megkérdőjelezhetetlennek kell mutatkoznia. Az erő kultuszában fölsejlik az alfa erőtlensége… Ha botlik, a fiatal farkasok versengve kiáltják: Akela elvétette az ugrást! Mikor megindulnak a dezertőrök, Isten legyen irgalmas hozzá! Mert ez nem a farkasok dala.

Sohse hull le a vörös csillag

A NER fővadásza kilövési engedélyt kapott a Csíki sört sanyargató Heinekenre. (már hogy ne lőné, ha egyszer idejött befektetni a mocskos pénzét, mikor meg megpróbáltuk visszalopni, ami a miénk volt, pert nyert az a  judeoplutokrata-bolseviki?!?)

A létező, sőt, érző ellenségképnél sokkal elviselhetőbbnek találom a mesebelieket. Belgák, pomogácsok, söralátétek (ja, az az adóbevallás) sosem szenvednek annyit, mint emberek kipécézett ilyen-olyan közösségei.

A népnemzeti hagyomány szerint az aradi vértanúkat kivégző labancok Heinekennel koccintottak. A Ráadásul a Heinekenista hollandok csalódást okoztak Orbán Viktornak, aki reményét fejezte ki tegnapi beszédében, hogy a xenofób elvtársait választják meg épp:

Fölkészül: Ady

Emberiesség ellen

Czene Gábor barátom (és negyedszázad elteltével újra kollégám!) megpróbálta kideríteni, honnan vette Szijjártó Péter, hogy a vallásuk miatt világszerte meggyilkolt emberek négyötöde keresztény

Mondanom sem kell, hogy lepattant minden szinten.

Nemrégiben Indiában járva két – egymástól elválaszthatatlan – dolog nem hagyott békén. Mi más is lehetett volna, mint a sokaság és a szegénység. Hazatérve csak arra tudok gondolni, hogy ha Gandhi itt lenne, elindulna a déli határra. Mert nem tehet mást az ember, mint hogy ott van köztük. És, ha Gandhi lenne, követnék is. De úgy nem lehet nekivágni, hogy az ember hátrasandít, vajon követik-e? A tartózkodás megalkuvás.

A lelkiismeret a személytelenségbe vész. Aki részt vesz ebben a gyalázatban, azt hiszi, mint hetven éve, hogy fölmenti őt a “parancsra tettem”. Hogy megvédik, akik odaküldték őket. Hát kurvára nem fognak megvédeni, hülyegyerekek! Kámforként párolognak el, ha lejár az idejük. Amit tesztek, “emberiesség elleni bűntett”.

Az viszont soha nem évül el.

Döntsön!

• rendszert

Nem baj, Mumbai!

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem

s háltak az uccán

Filmes barátaimnak hála, megint hódolhattam legkedvesebb foglalatosságomnak, és babahordozó lehettem, ráadásul Mumbaiban!

Nem akarom egyből gurunak tettetni magam, nem fogom szűk két hét után megfejteni Indiát, csak egy zoomot tudok mutatni, azt is csak így, üvegfal mögül. A torony 29. szintjéről, ahol laktunk, első pillantásra ilyen. Ha a pára meg a szmog nagy ritkán láttatni engedi a horizontot, kiderül, hogy a derekáig sem érünk a legtöbb felhőkarcolónak. Hogy a 29 emelet sok-e, nem tudtam eldönteni, elhatároztam hát, hogy megmászom. Meg vissza, mert a lépcsőházat nem használják, ezért zárva van a felsőbb szinteken. Harmincöt emelet oda-vissza, 13 perc. Nem egy kvalifikációs szint, de nem is azért. Ami számít, az odakinn van: Mumbai!

Egy kétmagyarországnyi város. Lehetne valami lélegzetelállító képet készíteni (nem mobillal). Mit tudna ebből Antonioni kinagyítani! Fönn az égen raptorok köröznek, ez itt egy kánya, például. Az épített környezet inkább emlékeztet sarjerdőre, mint dzsungelre, a sudár fák nem veszik el a napot a lent élők felől, a felhőkarcolók között magas és alacsony házak, legalul bádogkunyhó-telepek mindenütt. A képbe foghatatlanul széles szegénység itt él az égig érő gazdagság tövében, nem a város peremén. Az utcán faltól falig férfi, nő, gyerek, motor, bicikli, tehén, busz és taxi, dudálva, bőgve, gyorsan mozog és lassan halad mindenki, agressziómentesen tolakszik és araszol előre. Csányi Vilmos azt írta az ember védelmében, hogy ennyire sűrűn más állatok már gyilkolnák egymást. Nos, a mumbaiakhoz képest mi is állatok vagyunk.

Nem tudom, milyen lehet a baloldal ott, ahol nem vonz a gazdagság, és nem rémít a szegénység. Talán Jézus lehetett így baloldali, hogy nem a gazdagokat utálta, hanem a szegényeket szerette.