emlék

1 hozzászólás Posted on emlék

Je suis Charlie

Ma kilenc éve, 2015 január 7-én egy francia iszlamista csoport berontott a Charlie Hebdo szerkesztőségébe, és embereket, köztük öt karikaturistát gyilkolt meg. Ez volt a mi hivatásunk 9/11-e, ez a nap megváltoztatta a karikatúra történelmét. Bár előtte is járt karikatúráért börtön, párbaj, sőt fatwa és gyilkosság is, mégis 2015. január hetedike óta tekint a világ valamiféle nehézfegyverként a karikatúrákra. Nem jó ez, persze, a legtekintélyesebb lapok riadnak vissza karikatúrák közlésétől, de tagadhatatlan, hogy ugyanezért számít (jó és rossz értelemben egyaránt), hogy mit mondunk. És most már ennek felelősségével kell dolgoznunk. Tavaly eg normandiai világfórumra három rajzolót hívtak meg, akik szerintük fenyegetés alatt dolgoznak, egy hazarát (Afganisztánban üldözött kisebbség), egy oroszt és egy magyart (szerénységem tiltja…). És hiába érveltem, hogy itt nem vagyunk olyan veszélyben, mint náluk, mert rámutattak, hogy de nem is emigráltam, mint ők (hasonló mintázat egy évvel korábban Kazanyevszkij ukrán kollégával, Genfben). Így terjd ki mindnyájunkra a kilenc éves terror, Így váltunk Charlie-vá.

Je suiss.

2015. 01. 07.

Hozzászólás Posted on emlék, Uncategorized

Nagypéntek

Még 2020-ban csináltam húsvétra egy mémet, de az akkori morális pánik, ami a jézusos rajzomat kísérte, elsodorta. A kérdésem ez volt:

Hol volt Jézus péntek este?

Mert az ÍRÁS szerint ezt ígéri a latornak: Még ma velem leszel a paradicsomban.

Csakhogy!

Csakhogy az előjegyzési naptára eléggé tele volt már. Zsidóknál a nap véget ér, amikor láthatóvá válik a Vénusz (Barkai),de max a második csillag. Addig viszont a kereszten volt, hiszen azért szúrták át, mert nem akarták, hogy még ott érje a szombat. Utána (másnap, tehát szombaton) a pokol tornácán volt, harmadnapra meg már feltámadt, a földöl járt az emberek között negyvenkilenc napig (a pünkösd ezt jelenti, hét hét), végül felment a mennybe. Szegény lator meg ez alatt ott szobrozott a paradicsomban a nagy találkozásra várva? Fölmerült, hogy a paradicsom útba esett a pokol felé, tehát az is odalent van (Németh Sándor szíves közlése). Én megemlítettem, hogy Jézus esetleg egyfajta szuperpozícióban volt, hiszen meghalt, és mégis élt, tehát egyszerre bárhol lehetett, amíg Schrödinger ki nem nyitotta a sírt. A legszimpatikusabb Iványi Gábor válasza volt, hogy bár vannak magyarázatok, de igazában ő nem tudja (három napot gondolkozott). Elképzelésem nekem is van (magyarázni én is tudom, csak nem értem), de nem akarom elvenni a nyájas olvasó kedvét, ezért az csak a kép alá szkrollozva olvasható.

.

.

.

.

.

(Szerintem ezt, mint általában az Igét, szimbolikusan lehet csak értelmezni. A lator a kereszten elfogadta Jézust a megváltójának, így nem este, nem máskor, hanem azonnal, tehát “még ma” vele volt a paradicsomban.)