Túlélősó

Augusztusban teljes titoktartás mellett itt jártak a Charlie Hebdo túlélői. A közvetítő már a telefonban előre kérte, hogy ne mondjam ki a körülírt lap nevét. Amint a rajz is mutatja, egy kávéházban találkoztunk, de a bejárat felé letelepedett két francia civil rendőr/ügynök (e kettőt egy szóval mondják, ázson). A Magyarország-riport megjelenéséig nálam is embargós maradt az esemény, jóllehet ma sem tudom pontosan, mit mondok a rajzon.

ch3

De nem csak a Ch-ról hallgattam, hanem a Népszaváról is, többet, mint kellene. Mikor mindenki a független sajtó végéről értekezik, úgy érzem magam, mint a Gyalog galoppban (Visszük a hullákat…!), aki próbál a hullaszállítóknál tiltakozni, hogy “Még élek!” Hónapok óta várom a dicső véget, Pesttől Nagymarosig gyújtó hangú szónoklatokat rögtönzök Borinak, aki lakonikusan megjegyzi, forradalom van a kocsiban.

Már teljesen beleéltem magam a mártírszerepbe! Itt feszítettem hősi pózban, zubbonyom feltépve, hogy ide lőjetek, erre csöndes (?) puffanással elzuhan mellettem a Népszabadság.

Hogy a Népszabadság kioltása pusztán piaci döntés lenne, annak gyors cáfolata volt, hogy a NER legbulldogharapásúbb watchdogja ennyire beleállt.  2016-10-17

A Népszava azonban, dacára, hogy adják-veszik, eddig – és ezt saját élményként írom – a legszabadabb arcát mutatja, lehet, épp a “nekünk már úgyis mindegy!” érzésétől. Hogy mi lesz, nem tudom, de igérem, megrajzolom/megírom.

Kiszavazóshow

Még jó, hogy van ez a blog, mert egyre gyakrabban rajzolok olyat, ami egy mainstream napilapban nem jelenhet meg. És ez nem öncenzúra! (Bár a Bori szerint annyi történt, hogy visszacsúsztam az anális korszakba. Dehogy én, a közélet!)

erveny

Már el is felejtettük, hogy kezdődött ez a népszavazósdi: A Fidesz nem hagyta, hogy a kopaszoktól szorongatott szoci képviselők mondhassák meg, miről szavazzon a nép. Nyár elejére meg is vadították a társadalom többségét, de őszre lanyhulni látszott az uszulás. El is terjedt, hogy OVi selyemzsinórt küld azoknak a helytartóknak, akiknek a provinciái nem hozzák az érvényes többséget. Ki-ki neki is lendült képessége és bátorsága szerint, csak remélni tudjuk, hogy a körúti robbantás nem ennek volt a következménye, tény viszont, hogy ettől jobban besokallt a vezér, mint a kudarc lehetőségétől. Ezért most visszavonulót fújtak, már Kósa Lajos is fejre állította Coubertin olimpiai eszméjét: Nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem.

Ahogy a Kutyapárt plakátja hirdeti, “Az élet szép!”