Csak a jegyzőkönyv kedvéért, hiszen nincs elavultabb egy tegnapi hírnél:
- az Elte klubjában a pultoslány verbálisan kidobott egy csók miatt egy társaságot.
- a Labrisz egyesület csókflashmobot szervezett tiltakozásul.
- valami Konzervatív Hallgatók is odamentek a táblácskáikkal, és fújoltak, meg butaságokat nyilatkoztak Szodómiáról, meg anatómiáról.
A képre a nyugalom megzavarására alkalmas aberráció is került: egy anatómiailag vak komondor- meg egy Ákosimitátor, amiért én kérek elnézést.
(A csókolózók lányok voltak.)
Akármilyen történelmietlen kérdés is, hogy mi(lyen szép huszadik század) lett volna, ha ’33-ban az utolsó pillanatban megelőzi egy européer humanista Hitlert, azt érdemes eszünkbe vésni, hogy most mit úszhatunk meg. Elég nagy córesz, ami itt van, kell a fenének egy huszonegyedik századi tengely!
Jó, akkor mostantól mégsem volt koncepciós az ítélet. Mégsem az áldozat szeretett kefélni, nem voltak befolyásos káderek a szülei sem, az egy másik áldozat volt. Vagy egy tizenharmadik. Laci kérjen bocsánatot, és tűnjön el.
tésnapján dönt úgy a legidősebb fiú, hogy mindenki előtt föltárja a titkot: az ünnepelt gyermekkorukban abuzálta őket. Az apa és a család egész éjjel hol megértően, hol fenyegetően tagad, ám reggelre, mikor már nem lehet tovább húzni, könnyek között vallomást tesz. A legkisebb fiú pedig megadja a kegyelemdöfést, valahogy így: Ez valóban szép volt, apa, jó, hogy elmondtad, de most menj innen! Enni szeretnénk.
apápai 