Alkalmi vers a fasizmus állásáról

Van úgy, hogy az embert egyszer csak valami2016.09.02 nagy-nagy fáradtság lepi el, és föladja.
Nem győzköd tovább, leírja a veszteséget, és törli az ismerőst, akinek egyszer bemutatkozott (név, kéznyújtás), most kimutatkozik (kéznyújtás, név).
Gyász.
Ettől persze a baloldal baloldal marad, csak az MKP, az MDP, az MSZDP stb. után az MSZP is egy lett a néhai pártjai közül.
Ha beomlanak a bányát vázazó oszlopok…
Magyarország Weimarizálódásának épp aktuális stádiumán mélázom – tök fölöslegesen, előbb-utóbb odaérünk. A törvényesen választott hatalom sulykolva uszít. Az “ellenzék”… áh, hagyjuk! A Maszop a legjobb esetben is a Kutyapárt programjába áll bele: Hülye kérdésre hülye válasz, hogy ha tényleg arról lenne szó, amiről kérdeznek, akkor bizony, támogatnák a kvótauszítókat.
Nem könnyű kimondani, de ebben a helyzetben már rég Ignotusszal tudok inkább azonosulni, mint Józef Attilával:
öreg vagyok, és nem az elmulást
siratom,
…hanem a munkát, a fölszabadulást,
magát az emberi alkotást,
a láthatatlant, mert rátipornak hitvány
és látható hatalmak.
Reklámok

Horogkereszt

Azt szeretnék mondani, hogy a rasszizmus-nácizmus lényegében csupán egy káromkodásféleség. Nem kell komolyan venni, ők speciel bármikor le tudnak szokni róla.
 
Lévai Júlia

2016.08.24Lehet, hogy kinyírták a fiúk B.Zs-t ezzel a kereszttel. Ebben a formájában mindenképp. Pedig nem csak állati testnedvekkel és emberek származásával foglalkozott. Az én hiúságomat például ilyenekkel legyezgette: Mivé lesz a sajtószabadság, ha Pápai Gábor és a hozzá hasonlatosak teszik magukévá (A sárkány valósága – Magyar Hírlap, 2012.) Abban is igaza van a szerzőnek, hogy nem ő a fontos. Már rég nem az érdekel, hogy mit mond Bayer, hanem az, hogy mit hallgat Áder?