Alkalmi vers a fasizmus állásáról

Az MSZP kuka.

Van úgy, hogy az embert egyszer csak valami nagy-nagy fáradtság lepi el, és föladja.

Nem győzköd tovább, leírja a veszteséget, és törli az ismerőst, akinek egyszer bemutatkozott (név, kéznyújtás), most kimutatkozik (kéznyújtás, név).

Gyász.

Ettől persze a baloldal baloldal marad, csak az MKP, az MDP, az MSZDP stb. után az MSZP is egy lett a néhai pártjai közül.

Ha beomlanak a bányát vázazó oszlopok…

Magyarország Weimarizálódásának épp aktuális stádiumán mélázom – tök fölöslegesen, előbb-utóbb odaérünk. A törvényesen választott hatalom sulykolva uszít. Az “ellenzék”… áh, hagyjuk! A Maszop a legjobb esetben is a Kutyapárt programjába áll bele: Hülye kérdésre hülye válasz, hogy ha tényleg arról lenne szó, amiről kérdeznek, akkor bizony, támogatnák a kvótauszítókat.

Nem könnyű kimondani, de ebben a helyzetben már rég Ignotusszal tudok inkább azonosulni, mint Józef Attilával:

öreg vagyok, és nem az elmulást

siratom,

…hanem a munkát, a fölszabadulást,

magát az emberi alkotást,

a láthatatlant, mert rátipornak hitvány

és látható hatalmak.

Horogkereszt

Azt szeretnék mondani, hogy a rasszizmus-nácizmus lényegében csupán egy káromkodásféleség. Nem kell komolyan venni, ők speciel bármikor le tudnak szokni róla.

 

Lévai Júlia

Lehet, hogy kinyírták a fiúk B.Zs-t ezzel a kereszttel. Ebben a formájában mindenképp. Pedig nem csak állati testnedvekkel és emberek származásával foglalkozott. Az én hiúságomat például ilyenekkel legyezgette: Mivé lesz a sajtószabadság, ha Pápai Gábor és a hozzá hasonlatosak teszik magukévá (A sárkány valósága – Magyar Hírlap, 2012.) Abban is igaza van a szerzőnek, hogy nem ő a fontos. Már rég nem az érdekel, hogy mit mond Bayer, hanem az, hogy mit hallgat Áder?