Oszkár tudja

Ez volt az utolsó film, amelyre anyámat elvittem. Ez, amelyből kimaradtam. Ez, amelyikkel most szelfiznek a filmalapot einstandolók,  amelynek apropóján arról prédikálnak (joggal) az ország kritikusai, hogy ne ünnepeljünk, mert máig nem néztünk szembe a Magyar Soával.

Pedig ez a film azt mondja el az arcával, a hangjával, a csendjével, amit maga után von a végén a nézőtereken, amit eddig SZAVAKKAL nem sikerült.

Nemes Jeles László, Röhrig Géza, Zányi Tamás, Erdély Mátyás, Clara Royer, Rajk, Rajna, és mind, mind, akik csináltátok: köszönöm!

A Jognak asztalánál

Mikor azt írtam, hogy egy reggel arra ébred a magyar vidék, hogy hadurai elől elszöktek az őrök, pont ilyen zsoldosokra gondoltam:

“…Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
Rablóváraitokból merre fut
Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel
Lecsukjuk a kaput?”

Közben a  jognak asztalánál, akár a proletárdiktatúrában,  a munkásosztály kaviárt eszik és pezsgőt iszik – képviselői útján. Gyurcsánynak eszébe jut, mint Királyhegyinek, mikor pofon vágja egy keretlegény a munkaszolgálatban, hogy “Na, most ment el a kedvem az egésztől”. Az MSZP meg még bízik a képviseleti demokráciában… 

Torzon borz

Mintha tavaly áprilisban csak a közlés idétlenségével lettünk volna elfoglalva. Pedig ebben nem az a lényeg, hogy hogyhogy nincs a Habony, hanem, hogy hogyhogy van a lista! Orbán fizetési listája? Besenyőpistabácsisan: ORBÁÁÁN?   FIZETÉSI?   LISTÁJAAAA?!?

És ezt az Átlátszó még nem kérte ki?

Címerállat

Most látom, hogy az olimpiai logópályázat nyertese az én kabalafigurámat használta föl:

 

Szerintetek kihez fordulhatnék ezzel a régi kedvencemmel, amely már úgy hozzám nőtt, hogy kabalaállatom lett?

A pályázat (részlet):

TARTALMI ELVÁRÁSOK

A pályamunkákkal szemben kötelező tartalmi elvárások: korszerűség, letisztultság, könnyű felismerhetőség, dinamizmus és elegancia. További kulcsszavak: büszkeség, bátorság, jövő, innováció. Fontos, hogy a pályamunka nem emlékeztethet egyetlen korábbi olimpiai logóra sem. A pályamunka készítése során javasoljuk figyelembe venni Budapest olimpiai pályázatának alábbi üzeneteit:

(1) A magyar olimpiai mozgalom hagyománya és eredményei: a Magyar Olimpiai Bizottság, mint a világ egyik legrégebbi nemzeti olimpiai bizottsága, a magyar sportolók elmúlt olimpiákon elért kimagasló eredményei, a sport kiemelkedő szerepe a nemzeti identitásban.
(2) Budapest, mint dinamikusan fejlődő európai nagyváros: Európa hetedik legnagyobb városa, a régió egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, kulturális központ és egyetemi város.
(3) Fenntarthatóság: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság „Agenda 2020” reformprogramjának, azaz egy gazdasági, környezeti és társadalmi értelemben is fenntartható olimpia célkitűzésének való megfelelés.

Mi az az AGENDA2020?
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által 2014-ben elfogadott „AGENDA 2020” stratégia immár a fenntarthatóságot és a környezetvédelmet határozza meg az olimpiai pályázatok elsődleges elbírálási szempontjaként. A stratégia kiemeli továbbá a nemi egyenlőség támogatását, a doppingellenes filozófia fontosságát, valamint a sport és kultúra ötvözésének erősítését. A dokumentum magyar nyelvű kivonatát a pályázók itt érhetik el: MOB.hu – AGENDA2020

Baánköztársaság

Nem ez a botrány. Nem a hóna alá csapott festmények, nem az ingyenlagzi, nem a “királyi” várból Orbán elől a Galériát Ligetbe evakuáló kormánybiztos. De nem is a kockásingező Klinghammer, nem Czunyiné, Gál Roland, Farkas Flórián, ezek senkik. Hanem az omerta! A kormányokon átívelő hallgatás fala. Mert hányan tudták kilenc éve, hogy az igazgató úr nem csak esküvői tanúja, de nagylelkű házigazdája is volt a lakodalomnak? A múzeum személyzete? A násznép? <No és a menyasszony?> Miért most jut eszébe mindenkinek, hogy a király meztelen? Ez a rendszer arra épült, hogy vazallusai hűséggel fizetnek az erkölcstelenségért, és hűségükért büntetlenséget élveztek. Mostanáig. Most azonban, mikor a sereg hátrál (kiegyenesíti a frontvonalat), a sérülteket hátrahagyja. Repedezik a hallgatás fala is, amely láncreakciót indíthat el. Egy nap a magyar vidék arra fog ébredni, hogy hadurai elől eltűnt az őrség.

Hé, nagyurak…

 

Öt perc, bizony…

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

Klinghammer István oktatási kerekasztalnak öltözött, és ezt nyilatkozta: Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál.

Az öt perc csend pont megfelelő válasz volt az ilyenekre: