Sorosvilág Magyarországon

Ómolnár Habony lapja gyorsan reagált a manchesteri tragédiára, egy nagy, kivágott Sorost montírozott a sebesült gyerekek elé, nekiszegezve a kérdést: 1 millió migráns évente?

Repedezik a pacifizmusom. Ez az a momentum, amikor bennem is felötlik: Nem kéne ide bemenni?

De miért licitálnak ezek az agitproposok a közutálatra? Kinek jó ez? Az ember azt hinné, a protekcionizmus a verseny kizárását hozza.  A versenyt azonban még mindig nem tudták megszüntetni, akár a gravitációt, csak eltorzították. Amíg a javak nem haladják meg a szükségleteket, a munkaerő tülekedni kénytelen, és, ha látja, hogy a tulajdonos a vérvádért dobja a jutalomfalatot, ebben verseng.

Soros hálistennek láthatóan ereje teljében, az atombombát élesítő EP-szavazás előtt tárgyalt Brüsszelben, de, ha akkora zombi lenne, mint Brezsnyev az utolsó díszszemlén, akkor is pártunk és kormányunk legfőbb ellensége lenne. Sőt, ha elhunyna, akkor is. A sorosozáshoz nincs is szükség Sorosra.

Soros most Trump, idő előtti távozására fogad. És egyfolytában nyer! Többet keres Mészáros Lőrincnél. Tudom, nincs akkora pénz az egész BUXban, de nem shortolná Orbánt is? Csak úgy, az íze kedvéért. Ahogy a nagyanyám mondta, Kleine Fische, gute halászlé.

A lázadás éve

Hát jó, ha hiába várom az “ellenzék” világos, egyértelmű követelését, mondom én:

2003-ban népszavazáson Magyarország uniós csatlakozására szavaztam. A népszavazás  lépten-nyomon gáncsolt intézménye a direkt demokrácia ritka győzelme a képviseleti “demokrácia” felett. Semmilyen választott tisztségviselő, még a kormány sem tehet olyan lépést, amely a Nép döntésével ellenkezik.

Orbán Viktor nem fordulhat szembe hazánk tagságát veszélyeztető, vagy akár korlátozó következményekkel az Európai Unióval. Fölszólítom, hogy maradéktalanul tegyen eleget az Európai Parlament B8-0295/2017-es határozatában foglalt elvárásoknak, vagy

mondjon le!

Pápai Gábor, Magyarország és az Európai Unió választópolgára

Lapzárta

Hajdanában a hírlapíró éjszakába nyúlón körmölte tárcáját füstös kávéházi szegleten, ha nem volt hitele, flekkel fizetett, amit a fürge pincér percek alatt beváltott a szerkesztőnél. A pesti kiadásba még éjféltájt be lehetett mutálni a legfrissebb cikkeket, nem maradt le a színikritikus, ha a fináléban leszakadt a csillár.

Mára az ólommal együtt kiveszett a szedő is, azok a fontok kerülnek a lapba, amelyeket magunk pötyögünk (jó esetben korrektúrázva). A technika lerövidítette a tartalom útját, mint Mariska szoknyáját Hrabal, meg a modernizáció. A tömbháznyi redakció, a gyárnagyságú nyomdai előkészítés elférne akár az én laptopomon is.

De mit adtak nekünk a rómaiak? Mert jó, hogy már nem kell ollóval meg kristályragasztóval listázni az MTI-telexeket. Nem kell előnyomott kéziratpapírra gépelnie a beírónak, amit titkos korrektúrajelekkel a paginán továbbítanak hátborzongató hangú csőpostán az olvasószerkesztőnek, szedőnek, tördelőnek, hogy a végén a lécek közé szorított kolumnák levonatát az összes felelős szerkesztő a címösszeolvasóig jóváhagyja, és szállíthassák vissza a nyomdába. A sok szaki az évek során kiveszett, mint a szemfelszedők, de ettől nem lett olcsóbb a lap, a tőkéseké a haszon.

S ha azt hiszed, hogy a fejlődést a hírverseny, a minél frissebb újság szolgálatába állították, ki kell ábrándítsalak. Fontos ügyeknél, mint mondjuk egy választás, tíz éve késő estig nyitva hagyták a rajz helyét, sőt, még korábban késő esti különszámmal jelentkeztünk. Idén meg a hét-nyolcórai leadást előbb négyre, majd az erről kialakult vita – elveszítem napilapos jellegem – következtében kettőre hozták előre. Mutálni értelmetlen, a pesti kiadás húsz perccel a vidék után lepörög. 

Így történt meg, hogy a vértakony témájú rajz már rég elment, mikor legfőbb közjogi elismerője a beiktatási ceremóniáján a közbeszéd eldurvulásán sopánkodott. Nem tehettem mást, a következő lapban közöltem a második, javított kiadást.

A sajtó, amúgy itt tart

Hogy miért rajzoltam harmadnap is a szóra sem érdemes művészt? Bori szerint azért, hogy visszahumanizáljam a karakterét.

Ahogy Török Mónika írta anno, ez valaha egy szakma volt.

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

Próbáltam súgni, szájon és fülön,

Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy

S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban

Világrajöttem vérben és …

Orbán bal keze gyomron vág, uszít, hogy szanaszét kell verni a pofánkat, hogy a vérünkön és a taknyunkon kell kihúzni a parlamentből, stb. stb.

Orbán jobbkeze intésre emelkedik, hogy hagyjuk ezt a durva hangot, jó, kicsit áthajtottak rajtunk a lánctalpaikkal, nem volt szép dolog, tudják ők is, de lépjünk túl, minek ügyet csinálni, mit számít már, hogy ki kezdte.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,

Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,

Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,

De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt

Nektek, kiket szerettem,

Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,

Amit majd elmondok mindenkinek.

After the fact

A karikatúra túloz. De mit tegyek, ha a valóság a végsőkig, a felismerhetetlenségig eltorzul? Ezen rágódtam, lakájmédia legújabb sorosozásait látva. Innen nincs más kigázolás, mint megrajzolni Stefka István “Én szebb vagyok, mint Soros György” című műsorát…