Kegyelem

A múltat nem lehet eltörölni.

bajusz(A jövőt annál inkább) És a rendszer sem tett szert újabb támogatóra (szeretném én látni azt a rendszert, amelynek ne lennék kritikusa). De most egy percig némán kell tisztelegnem, mert évtizedes, kormányokon átívelő romlottságot korrigált, mert tehette, Áder János.

Nem gondoltam volna. Nem is gondoltam, hát most beismerem a tévedésemet, és szoros kivételként egy konkrét ügyben megkövetem őt:

Bocsánat!

A börtönévek duplán számítanak

Ha csak nem szakad le az ég, március 6-án Geréb Ágnes börtönbe megy.

Bár kevesen tudják, miről határozott ez a mostani, legsúlyosabb ítélet, a széltében olvasható vélemények azt mutatják, addig nem lesz béke, amíg az “ellenzők” nem látják őt rács mögött. Nem bízom semmiben, főleg nem abban, hogy Áder János érdemben beavatkozna. Keserű vigasz, hogy Geréb Ágnes műve már nélküle is fennmarad (mikor megindították ellene a hajtóvadászatot, még simán bukott volna vele az egész mozgalom). Nem tehetünk mást, minthogy megvárjuk, míg kiengedik, és akkor majd a mainál is vékonyabb ujjával hosszan elmutat a felelősök felé.
Én ott leszek.2018.01.11

De miért sóvárogják annyian a szigorú megtorlást?

Az otthonszülésben az “ügy ura” az anya. Ő tudja megmondani, hogy hol érzi biztonságban magát. És főleg kivel! Persze, vissza lehet utasítani a tervezett szülés kísérését, sőt, az esetek meghatározható részében kell is. De, ha egy bábát, akire egy rendszer vadászik, szüléshez hívnak, s nem megy, akkor meg segítségnyújtás-elmulasztás lesz a bűne. A kórház sokkal biztonságosabb hely. A szülészeknek mindenképp. Geréb Ágnest korábban is többször perbe fogták. A mostani ítélet sem az utolsó, még további perek várják. És hiába derül ki pl. jegyzőkönyvhamisítás, Magyarországon az ügyészek váderedményessége jobb, mint az élveszületés statisztikája.

Én nem azt állítom, hogy Geréb Ágnes hibátlan. Azt állítom, hogy bűntelen.

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és vertakony
Orbán bal keze gyomron vág, uszít, hogy szanaszét kell verni a pofánkat, hogy a vérünkön és a taknyunkon kell kihúzni a parlamentből, stb. stb.
Orbán jobbkeze intésre emelkedik, hogy hagyjuk ezt a durva hangot, jó, kicsit áthajtottak rajtunk a lánctalpaikkal, nem volt szép dolog, tudják ők is, de lépjünk túl, minek ügyet csinálni, mit számít már, hogy ki kezdte.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.