Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és vertakony
Orbán bal keze gyomron vág, uszít, hogy szanaszét kell verni a pofánkat, hogy a vérünkön és a taknyunkon kell kihúzni a parlamentből, stb. stb.
Orbán jobbkeze intésre emelkedik, hogy hagyjuk ezt a durva hangot, jó, kicsit áthajtottak rajtunk a lánctalpaikkal, nem volt szép dolog, tudják ők is, de lépjünk túl, minek ügyet csinálni, mit számít már, hogy ki kezdte.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
Reklámok