A Nagy Bélajos Menet

Ha ilyen kampányguru lennék az ellenzék fizetési listáján, akkor most vetetnék tízezer ilyen bajuszos szemüveget egy partykellékesnél, és indulna

b.lajos 001

Reklámok

Aczél és korunk

A konszolidáció nem a végső győzelemmel jön el, hanem, amikor a hatalom is elhiszi, hogy győzött. Révész Sándor Aczél-könyvében gyönyörűen ábrázolja, hogy engedték vissza az ötvenhat után föloszlatott írószövetség tagjait, egyenként, személyre szabott penitenciával. A nagyoknak elég volt “megtörni a hallgatásukat” a mainstream (volt más?) sajtóban, a kissebbeknek, mint Csurka, propagandafilmet kellett írniuk. A lényeg az volt, hogy elismerjék a Kádár-rendszert.  A NER is kezd ebbe a stádiumba érkezni, mi meg azzal vagyunk elfoglalva, ki miért (mennyiért) vállalja a kollaborációt? Pedig a kitüntetéseket, mint tudjuk, nálunk nem kapják, hanem adják. Az egyén esetleges, de a szisztéma törvényszerű.

Apa csak egy van

Zoltaiak2

Nagykereszt

kerteszugy

Norvégbűnözés

2014.09.17 001

 

– Adj Isten…

– Nem vagyok magának adj Isten, hanem tiszthelyettes úr! Csirkefogó!

– Nem vagyok magának csirkefogó, hanem civil úr!

– Éppoly szélhámos, mint volt. Hordja el magát! Az a mákvirág a kantinban várja.

/Rejtő Jenő: Három testőr Afrikában/

2014.07.14 001

Tegnap bennragadtam itt a Gulyás Marci-vitában, pedig láttam, hogy jön a vihar, és régóta ki akartam menni a Határhegyre futni. Mindig valami boldog izgalom tölt el a nyári zápor előtt. Lehet, azért, mert amikor először csókolóztam, akkor is zivatar volt. Ujjongtam a mennybe tornyosuló kasztellánuszok láttán, vártam, hogy bőrig ázzam, mire megkerülöm a hegyet. Nekivágtam hát, de közben tovább dolgozott bennem a személyesen átélt botrány, és nem értettem: miért nem vagyok lesújtva? Az ég dörgött, valahol már el is eredhetett, a cserfák vad táncba kezdtek körülöttem a kifutószéltől. Marci ügye csak nem hagyott. Szenvedélyesen védtem előttetek, elmondva, hogy amikor a Holokauszt-év megnyitóján kéretlenül felállt elmondani a különvéleményét, egy haja szála sem görbült, pedig ott „ezek” voltak, nem „mi”. Elmondtam, hogy a barátom, és nagy-nagy szeretetet éreztem iránta. Közben futottam az esőben hegyen, völgyön, az első cseppek szédítő illatát verték föl az erdei földnek, és közben éreztem, hogy mennyire szeretem. Aztán meg azt, hogy a Fletó is a barátom, és őt is szeretem. Meg azok is, akikhez odaszaladtam a színpad mögött, hogy csináljanak valamit, mert a Marcit kilökdösték közülük. Végül a nagy záporfutásban már azokat is szerettem, akik bántották őt. Egyszerűen akárkire gondoltam, nem bírtam nem szeretni, már nem csak az eső, de a könnyem is potyogott, nem érdekelt az önpusztító baloldal, nem érdekelt semmi, csak a szeretet, amely teljesen betöltött. Ez lenne az élő Isten?

Osztályhidegség

Újra vannak kizsákmányolók, és újra vannak kizsákmányoltak is. Mégsincs osztálytudat…

Rezsiharc

03.04

 

 

Róbert bácsi

12.28ciml

 

 

Óriásplakát

2014.01.24

 

 

A város peremén

2014.01.30

 

Hulladékkezelés

kuka

 

Balra a bal-, jobbra a jobboldal receptje, ahogy a Kettős Mérce lényeglátóan rámutatott.

Van, akit nem könnyű megmenteni…

Nagyanyám törékeny, riadtőzike-szemű fiatalasszony volt. Férfi nélkül nevelte anyámat (engem is). ’41-től albérletben lakott a keresztény Navratil Tiboréknál, aki rábeszélte, hogy elhunyt húga okmányait használja. Később munkahelyén találkozott egy, már a Kamenyec-Podolszki-transzportból elszökött nővel, akinek odaadta saját zsidó, de legalább magyar állampolgárságú papírjait.

mami

Valamelyik házmester-lelkű kolléga azonban följelentette a nőt, hogy biztos hamis papírokkal bujkál, hisz alig tud magyarul. Egy fess rendőrnyomozó jelent meg a cégnél, és megkérdezte, ki az a Faragó Béláné. Nagyanyám gondolkodás nélkül jelentkezett. Feljelentője is ott lehetett valahol, mit volt mit tenni, követnie kellett a rendőrt, aki, amint kettesben maradtak, elkezdte ecsetelni a rá váró szörnyűségeket, majd elzavarta ebédelni azzal, hogy ráér délután is a letartóztatás. Nagyanyám szépen vissza is ment a találkahelyre, de a rendőr nem volt sehol. Némi tétovázás után bement az épületbe, ahol, mikor elmondta, kire vár, a portás mondta el hogy a rendőr ráparancsolt, hogy ha visszajönne, zavarja el.

Van, akit nem könnyű megmenteni…

Ez a mese is hogy megváltozott! (18+ tartalom)

Prológ

1992-ben kóstoltam először tengert. A Márványi begyömöszölt a Kadettjébe, és ledöngettünk az Isztriára. A kazettás mjúzikcenterből Hobó szólt, én Deákbillt meghazudtoló regiszterekben sikítottam: “Megyek le délnek, meglépek délnek, meg én, meg én…” Rovinjban, a Monsenában táboroztunk le, Ági kedvenc nudista kempingjében. A naturistákat egyből a szívembe zártam, valahogy figyelmesebbek, kulturáltabbak (FKK, értitek!), szépen bánnak a gyerekeikkel, nem ülnek csupasz seggel a műanyagszékre. Én kiskamasz korom óta aktok közt mozogtam, nem volt nehéz megszokni.

Lóg

Idén nyáron Ági halálának estéjén Szentbékkállára, az üres sírjához, szeptember elején a Monsenába mentünk. Ott szórtuk a tengerbe épp tizenegy éve, ahogy kérte. Ma az egykori kemping helyén szolid, fürdőruhás üdülő, a naturisták kilométerekkel kijjebb kaptak helyet. A kettő közt senkiföldje. Lementünk megkeresni a régi sziklákat, ahol most is sokan nudiznak. Szeptember ellenére zsúfolásig volt, hát mentünk tovább, egyre kijjebb.

Az már korábban föltűnt, hogy a naturisták is változnak, előbb a nők dobták el a fanit, majd a hím tagok is kezdtek szőrtelenedni. Ahogy távolodtunk, egyre kevesebb volt a nő, s mire elég ritkásnak éreztük a partot, szinte csak öregurak lézengtek. Nem fürdőztek, nem napoztak, csak szökelltek kőről kőre, és mind a csupasz farkát morzsolgatta. Ha letelepedtünk, egyből fölénk tornyosult valamelyik, és Borit bámulta. Én próbáltam jó képet vágni a dologhoz, gondolván, hogy egész évben a gatyában fülledt neki, hát most a kezével is szokja a szabadságot. Azt is a mentségükre írtam, hogy Bori annyira gyönyörű, felöltözve sem tudja az ember levenni róla a tekintetét. S bár először volt nudisták között, mégis előbb esett le neki, hogy itt valami nem stimmel. Én az ártatlanság vélelme alapján vitattam ezt, de amikor egy nagyhasú bácsi közvetlen elénk egy kőre terítette törölközőjét, és ráülve sebesen rázni kezdte epilált faszát, föladtam.  Ekkor mutatott rá Boriskám, hogy tőlünk jobbra szopnak, mögöttünk egy néni kap intim masszázst, előttünk a sekély vízben pedig igencsak basznak. Beláttam, hogy vissza kell vonulnunk. Néhány méterrel kijjebb telepedtünk le újra, ahol érvényesnek látszott a naturisták íratlan kódexe: “Leben, und lébenhagyni”. Én meg, mint öreg farkas (pardon) azt mormoltam magam elé, hogy “Ez a mese is hogy megváltozott!”.

Azóta Rovinj képét is máshogy látom:

 

rovinj