És hogy menjünk a picsába, Mester?

tüntetéskalauz

Nekem estek ismerősök, h miféle tüntetés volt ez a közfelháborodós.

25

Történelem előtti idők homályába vész (október eleje), hogy tucatnyi ember elhatározta, és vagy negyven civil szervezet, műhely, blog, kocsma és aktivista csatlakozott hozzájuk, hogy az idei harmadik, lesújtó választás  után, október huszonharmadikán kimennek az utcára megmutatni a választási pártok alternatíváját, és “edzéstervet” adni a politikától elfordult emberek kezébe. A Népszavában én is szemérmetlenül mozgósítottam erre. Valószínűleg a Norvég Alap elleni kormányzati támadás teremtette meg a résztvevők politikai krédóját. Nagy kampány volt, városszerte gerillaplakátoztunk, vírusvideók, facebookkiáltványok,  utcai akciók és médiakampány készítette elő, össze is jött a Blahára pár ezer ember. Az aktivisták a gender- és szocioarányok betartásával gondosan kiválasztottak kilenc szónokot, szöveget egyeztettek, beszédet gyakoroltattak… hetekig nem aludtak. A fellépők közt ott volt Várady Zsolt, amiből látszik, hogy a háttérhatalom már előre tudta, be fogja jelentetni Orbángyíkemberrel a netadót.

Innentől indult a tüntetéscunami. A netadó ellen egyszerre több Fb-csoportot és eseményt bejelentő három gyerek egyből frakciókra szakadt, kitiltotta egymást, és szervezett külön-külön is legalább egy-egy CÖF-vízkiszorítású tüntetést.

Összességében megállapítható, hogy minden tüntetést mások szerveznek, de mindig szerepelt az előzőről is valaki. A Netadóson Várady Zsolt és Füzessi Karesz, akik aztán a Vágó Gáborosra is elmentek, ahol csatlakozott Horváth András, és vitte tovább a lángot a Kossuth térre. Ott az utolsó szónok azzal zárta beszédét, hogy “Menjetek a picsába! A tüntetésnek vége.” és senki nem hallotta úgy a rossz hangosítás ellenére sem, hogy “Menjetek a picsába, a tüntetésnek vége!” Ott is maradtak sokan a rendőrökkel nyomakodni. Vannak még vidéki, sőt külföldi együttüntetések is, meg egy csomó, ami most nem jut az eszembe. Természetesen ütik egymást a színfalak mögött – “a legfontosabb tanulság, amit a minősíthetetlen viselkedésetek csak plasztikusabbá tett az, hogy nincs aktivista közösség, aktivisták közösségei vannak, és jobb lesz ezzel a káros és politikailag indokolatlan kényszerképzettel (~együvé tartozunk) leszámolni.” – részlet egy titkos csoportból. De nem rohangálnak árulkodni a sajtóba, pedig az kocsit küld egy nullaegész, nulla, nullavalahány miligramm növényvégződésért. Ennyivel máris meghaladták a pártokat.

Reklámok

Norvégbűnözés

2014.09.17 001

 

– Adj Isten…

– Nem vagyok magának adj Isten, hanem tiszthelyettes úr! Csirkefogó!

– Nem vagyok magának csirkefogó, hanem civil úr!

– Éppoly szélhámos, mint volt. Hordja el magát! Az a mákvirág a kantinban várja.

/Rejtő Jenő: Három testőr Afrikában/

2014.07.14 001

Tegnap bennragadtam itt a Gulyás Marci-vitában, pedig láttam, hogy jön a vihar, és régóta ki akartam menni a Határhegyre futni. Mindig valami boldog izgalom tölt el a nyári zápor előtt. Lehet, azért, mert amikor először csókolóztam, akkor is zivatar volt. Ujjongtam a mennybe tornyosuló kasztellánuszok láttán, vártam, hogy bőrig ázzam, mire megkerülöm a hegyet. Nekivágtam hát, de közben tovább dolgozott bennem a személyesen átélt botrány, és nem értettem: miért nem vagyok lesújtva? Az ég dörgött, valahol már el is eredhetett, a cserfák vad táncba kezdtek körülöttem a kifutószéltől. Marci ügye csak nem hagyott. Szenvedélyesen védtem előttetek, elmondva, hogy amikor a Holokauszt-év megnyitóján kéretlenül felállt elmondani a különvéleményét, egy haja szála sem görbült, pedig ott „ezek” voltak, nem „mi”. Elmondtam, hogy a barátom, és nagy-nagy szeretetet éreztem iránta. Közben futottam az esőben hegyen, völgyön, az első cseppek szédítő illatát verték föl az erdei földnek, és közben éreztem, hogy mennyire szeretem. Aztán meg azt, hogy a Fletó is a barátom, és őt is szeretem. Meg azok is, akikhez odaszaladtam a színpad mögött, hogy csináljanak valamit, mert a Marcit kilökdösték közülük. Végül a nagy záporfutásban már azokat is szerettem, akik bántották őt. Egyszerűen akárkire gondoltam, nem bírtam nem szeretni, már nem csak az eső, de a könnyem is potyogott, nem érdekelt az önpusztító baloldal, nem érdekelt semmi, csak a szeretet, amely teljesen betöltött. Ez lenne az élő Isten?