Aczél és korunk

A konszolidáció nem a végső győzelemmel jön el, hanem, amikor a hatalom is elhiszi, hogy győzött. Révész Sándor Aczél-könyvében gyönyörűen ábrázolja, hogy engedték vissza az ötvenhat után föloszlatott írószövetség tagjait, egyenként, személyre szabott penitenciával. A nagyoknak elég volt “megtörni a hallgatásukat” a mainstream (volt más?) sajtóban, a kissebbeknek, mint Csurka, propagandafilmet kellett írniuk. A lényeg az volt, hogy elismerjék a Kádár-rendszert.  A NER is kezd ebbe a stádiumba érkezni, mi meg azzal vagyunk elfoglalva, ki miért (mennyiért) vállalja a kollaborációt? Pedig a kitüntetéseket, mint tudjuk, nálunk nem kapják, hanem adják. Az egyén esetleges, de a szisztéma törvényszerű.

Apa csak egy van

Zoltaiak2

Nagykereszt

kerteszugy