Nagyanyám törékeny, riadtőzike-szemű fiatalasszony volt. Férfi nélkül nevelte anyámat (engem is). ’41-től albérletben lakott a keresztény Navratil Tiboréknál, aki rábeszélte, hogy elhunyt húga okmányait használja. Később munkahelyén találkozott egy, már a Kamenyec-Podolszki-transzportból elszökött nővel, akinek odaadta saját zsidó, de legalább magyar állampolgárságú papírjait.
Valamelyik házmester-lelkű kolléga azonban följelentette a nőt, hogy biztos hamis papírokkal bujkál, hisz alig tud magyarul. Egy fess rendőrnyomozó jelent meg a cégnél, és megkérdezte, ki az a Faragó Béláné. Nagyanyám gondolkodás nélkül jelentkezett. Feljelentője is ott lehetett valahol, mit volt mit tenni, követnie kellett a rendőrt, aki, amint kettesben maradtak, elkezdte ecsetelni a rá váró szörnyűségeket, majd elzavarta ebédelni azzal, hogy ráér délután is a letartóztatás. Nagyanyám szépen vissza is ment a találkahelyre, de a rendőr nem volt sehol. Némi tétovázás után bement az épületbe, ahol, mikor elmondta, kire vár, a portás mondta el hogy a rendőr ráparancsolt, hogy ha visszajönne, zavarja el.
Az én nagymamám kilépett a sorból, mikor vitték őket. Hazament, de otthon nem volt senki, a szomszédok meg közölték, hogy nem maradhat ott. 16 éves volt. Fogta magát és elment a téglagyárba, vissza a “csoportjához”. Aztán valahogy mégis sikerült túlélnie Bergen Belsent is.
KedvelésKedvelés
9 éves voltam 1944-ben. Csillagosházba költöztünk anyukámmal és a testvéremmel,ahonnan egy este kizökve elmentünk a Colombussz utcában lévő védettházba.Sajnos december 3.-án bejöttek a nyilasok és elvittek bnnünket a sportpályára,ahol korosztály és nemek szerint különválasztottakA
KedvelésKedvelés