Hamutartó

Budapest, 2012. június 1., péntek (OS) – Szávay István országgyűlési képviselő, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke a mai napon feljelentést tett az Országos Rendőr-főkapitányságon ismeretlen tettes(ek) ellen kegyeletsértés bűncselekményének alapos gyanúja miatt. Kérte, hogy az elbírálás során vizsgálják meg esetleges más bűncselekmények elkövetésének lehetőségét is.

06.01Feljelentése alapjául a Népszava napilap 2012. június 1-jei számának hetedik oldalán megjelent karikatúra szolgált, amely egyértelműen Szőcs Géza államtitkárt ábrázolja, amint egy táskából kiengedi, “szélnek ereszti” Nyírő Józsefnek, a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakjának hamvait. A rajzot az alábbi címmel közölték: “Porszennyezés egészségügyi határérték felett”. Szávay kérte, hogy az ügyet teljes mértékben vizsgálják ki, derítsék fel az elkövetőket, és intézkedjenek azok büntetőjogi felelősségének megállapítása érdekében.     Nyírő József Erdélyben, szülőföldjén való újratemetése körüli botrányos, nevéhez, irodalmi nagyságához méltatlan közelmúltbeli események mély nyomot hagytak az emlékező magyar nemzet lelkében. A Népszavának a feljelentés alapjául szolgáló rajza – mindenfajta kísérő cikk nélkül – egyértelműen a gyászoló magyarság önbecsülésébe kíván tiporni az írófejedelem emlékének megsértésével.szekely A Jobbik álláspontja szerint egy országos napilap nem gyalázhatja büntetlenül a magyarság egyik legnagyobb íróját és rajta keresztül a magyar nemzet egészét.     Szávay István a feljelentéssel párhuzamosan a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál is vizsgálatot kezdeményezett a szélsőséges provokációt megvalósító napilap ellen. A Jobbik, ahogy eddig, úgy a továbbiakban is fel fogja emelni szavát a balliberális sajtó minden magyarellenes megnyilvánulásával szemben. – Jobbik Magyarországért Mozgalom

Igen, jól emlékeztek, ő Pista, a “Pistának jó lesz” című ugyancsak következmények nélküli diákpornóból.

Szőcs Gézának szerencséje voltFeljelentése, fájdalom, elvérzett , nem csak a rendőrségen, hanem a médiahatóságnál is. Első följelentett karikatúrám csak azért érdekes, mert államtitkár úr most március 15-ére kapott egy szép, fakoporsót ábrázoló hamutartót. A Magyar Narancs cikke gondosan körüljárja, mit jelent ma az, hogy nálunk a díjakat nem kapják, hanem adják:

Arra emlékeznek például, hogy korábban szakmai albizottságok terjesztették fel a jelölteket? Orbán Viktor azonban ezt a jogot is a saját maga által elnökölt, 15 fős bizottságnak utalta. A művészeti jelöltek nevét konkrétan Szőcs Géza vezette elő. Szőcs Géza idén először nincs benne ebben a bizottságban. A törvény szerint a bizottság tagja nem kaphat Kossuth-díjat. Idén Szőcs Géza Kossuth-díjat kapott.

Reklámok

Belekapaszkodtam a pulpitusba

Ma Grecsó Krisztián, az elhunyt Hovanyecz László és az online Kanadai Magyar Hírlap mellett engem is sajtószabadság-díjjal tüntetett ki az MSZP hasonló nevű alapítványa, ahol a tervtől eltérve belekapaszkodtam a pulpitusba, és az alábbi szpícset tartottam:

papus

Fotó: Tóth Gergő, Népszava

Nem kéne nekem itt beszédet mondanom, de üzenetet hozok az illegalitásból, elvtársak. <Derültség> 

A rejtjeles üzenet így szól: „Vilma az Aurórában van.”

Nagy megtiszteltetés karikaturistaként ilyen tekintélyes társaságba kerülni, s bár jól esik szívmelengető laudációkat hallgatni színvonalról meg munkásságról, úgy érzem, a Charlie Hebdo-merénylet nélkül nem lenne ekkora jelentősége a karikatúrának. Született egy rajzsorozat, amely egy szétlőtt ceruzát ábrázol az első képen, a másodikon azonban újra kihegyezve már két ceruza áll csatasorban.

Még főiskolás voltam, mikor egy vita kapcsán azt lobbantottam tud. szoc. tanárom szemére, hogy miféle glasznoszty az, ahol nincsenek olyan politikus karikatúrák, mint Reaganékről odaát? Tanáromat ez szerfelett fölvillanyozta, és kapacitált, hogy csináljam meg én. Megcsináltam. Azt a tanárt Földes Györgynek hívják. <Taps>

Most már bevallhatom, nem nagyon hittem benne, inkább azért rajzoltam, hogy megmutassam, ezt nálunk nem lehet. Szerencsére nem nekem lett igazam, de ehhez kellett egy rendszerváltás. Azóta is vitatkozunk, általában nem értünk egyet. <Derültség>

Az MSzP-ről Frédi jut eszembe, aki lefekvés előtt kitette a házból a kardfogú tigrist, de az visszaugrott az ablakon, és kitette őt. <Derültség> Most dörömböltök, és óbégattok, hogy „VILMAAA, ENGEDJ BE!” Pedig a Házban nincs Vilma, ott csak kardfogú tigris van meg kihaltnak hitt szörnyek. Az a ház már rég nem gyerekfilmek kerekded kunyhója, az ott a Téli Palota. Nem dörömbölni kéne, hanem elsütni az Auróra ágyúját.

A ceruza darabokban, és sehol a hegyező. <Taps, derültség, fotó, pezsgő, töltöttkáposzta – fulladás nem volt>

Védett férfiak

Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé,
nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket?

03.09

Nők napja volt, és semmi okunk az ünneplésre.

Férfiak diktálta társadalmunk, ha el is jutott valameddig kétszáz év alatt, a nyakunkon ma olyan macsó rend uralkodik, amely mindent visszavenne. Lázadnánk hát, de a gender szót ma csak olyan uszító hangnemben lehet kimondani, amely megbélyegez. Megbélyegez, mert hibás kromoszómával születtem. Ahány nőnapi írást idén olvastam, mind azt harsogta felém: Dugd föl a virágodat!

 

agyfasz

Csonka családban, nők közt nőttem föl, valóságos ufónak éreztem magam, nyugtalanító felfedezések mélyítették a magányom. A férfiak orkok voltak, rémisztő volt a pályaudvar vizeldéje, orrfacsaró szurkos fal, emlékszem, homlokát a falnak támasztva egy centiről, legalább harminc bárral gőzborotvált a fejem magasságában valami ijesztő arcú részeg. Fiú vagyok. Rossz vagyok. Próbáltam jó lenni, monogám, szüléskísérő, testenhordozó, waldorfoviépítő, a női kvótáért plakáton meztelenül pózoló jiddische papele… Több mint egy évtizede ülve pisálok! Jövedelemszerző képességben (képtelenségben) sincs szégyellni valóm, pedig a fenti három bloggernőből kettőnek konkrétan tartozom.

anya

A férfiekézés szexi. A pasik önzők, erőszakosak, büdösek, állva pisálnak. Ha nem ilyen vagyok, az nem reménykeltő, hanem érvrendszert gyengítő hiba. Kivétel, szabályt erősítő. A legnagyobb kisebbség jogaiért fölszólalók hallható része éppúgy bélyegez, ahogy a rasszisták a kisebbségi bűnelkövetőket: férfibűnözés.

Neve van a szőrösbunkónak, nem neme! Ráadásul nehéz lenne lesújtóbb véleményt mondani valakiről, mint azt, hogy ő Tasó László, Tarlós István vagy a vakkomondoros Varga, hogy csak a politikusoknál maradjunk. Hiányzik nekem a hang, amely a táboron túl is meghallható. Mert szerintem a világunkat nem az egyenjogúság mentené meg, hanem a nőuralom! Ezt azonban együtt kell kivívnunk.

A csajomat a minap félrevonta egy másik mozgalmárférj: Bori, te tényleg vered a Pápait?

Nos, igaz, hogy mikor valami éjszakai akció után hazaérünk, Bori jobb esetben megerőszakol, rosszabb esetben meg is ver. Igazán rossz persze az lenne, ha meg sem erőszakolna!

Vajon ki mondja meg Gedalinak, hogy hol a forradalom és hol az ellenforradalom? Valaha tanultam a Talmudot, szerettem Rasi magyarázatait és Majmonides könyveit. De Zsitomirban van még sok értelmes ember, és íme, mi valamennyien tudós férfiak arcra borulunk, és egy hangon kiáltjuk: Jaj nekünk, hol van a gyengéd forradalom? Az öreg elhallgatott. És megpillantottuk az első csillagot, amely most tört ki a tejút peremén. – Beköszöntött a szombat – jelentette ki méltósággal Gedali -, a zsidóknak a zsinagógában van a helyük… Elvtárs úr – mondotta, felállt, s cilindere fekete bástya gyanánt bólogatott a fején -, hozzanak ide Zsitomirba egy kevés jó embert. Jaj, mennyire hiányzik ez a városunkból, jaj, de mennyire hiányzik! Hozzanak ide jó embereket, és valamennyi gramofont odaadjuk nekik.