Ma Grecsó Krisztián, az elhunyt Hovanyecz László és az online Kanadai Magyar Hírlap mellett engem is sajtószabadság-díjjal tüntetett ki az MSZP hasonló nevű alapítványa, ahol a tervtől eltérve belekapaszkodtam a pulpitusba, és az alábbi szpícset tartottam:
Nem kéne nekem itt beszédet mondanom, de üzenetet hozok az illegalitásból, elvtársak. <Derültség>
A rejtjeles üzenet így szól: „Vilma az Aurórában van.”
Nagy megtiszteltetés karikaturistaként ilyen tekintélyes társaságba kerülni, s bár jól esik szívmelengető laudációkat hallgatni színvonalról meg munkásságról, úgy érzem, a Charlie Hebdo-merénylet nélkül nem lenne ekkora jelentősége a karikatúrának. Született egy rajzsorozat, amely egy szétlőtt ceruzát ábrázol az első képen, a másodikon azonban újra kihegyezve már két ceruza áll csatasorban.
Még főiskolás voltam, mikor egy vita kapcsán azt lobbantottam tud. szoc. tanárom szemére, hogy miféle glasznoszty az, ahol nincsenek olyan politikus karikatúrák, mint Reaganékről odaát? Tanáromat ez szerfelett fölvillanyozta, és kapacitált, hogy csináljam meg én. Megcsináltam. Azt a tanárt Földes Györgynek hívják. <Taps>
Most már bevallhatom, nem nagyon hittem benne, inkább azért rajzoltam, hogy megmutassam, ezt nálunk nem lehet. Szerencsére nem nekem lett igazam, de ehhez kellett egy rendszerváltás. Azóta is vitatkozunk, általában nem értünk egyet. <Derültség>
Az MSzP-ről Frédi jut eszembe, aki lefekvés előtt kitette a házból a kardfogú tigrist, de az visszaugrott az ablakon, és kitette őt. <Derültség> Most dörömböltök, és óbégattok, hogy „VILMAAA, ENGEDJ BE!” Pedig a Házban nincs Vilma, ott csak kardfogú tigris van meg kihaltnak hitt szörnyek. Az a ház már rég nem gyerekfilmek kerekded kunyhója, az ott a Téli Palota. Nem dörömbölni kéne, hanem elsütni az Auróra ágyúját.
A ceruza darabokban, és sehol a hegyező. <Taps, derültség, fotó, pezsgő, töltöttkáposzta – fulladás nem volt>
apápai 