A próféta

A Bartus már mikor megírta! Elkapja az ember kabátgombját, és olyan elképzelhetetlen őrültségekkel traktál(t) már évekkel előbb, mint a NER fasizálódása, az ország kivezetése az EU-ból, az uralkodó család nepotizmusa. Kibírhatatlan alak! Akkor volt jó olvasni, mikor a print, meg “a” Márványi még terjedelmi korlátot szabtak neki. Írt Potyka bácsi szkínhedjeiről, Kunos céghálójáról, a hitesek életéről – békebeli kispályásokról. Azért a kirúgásokat akkor is kieszközölte. Mindig akkor szórta próféciáit a saját hazájában, amikor még azok teljes képtelenségek voltak. Nem volt igaza, de LETT. 

Nekem azt hajtogatja, el kell engednem ezt az Atlantiszt, és követnem kell. Én erre meg azt, hogy NEM SÜLLYEDÜNK! NEM SÜLLYEDÜNK!

Posványos

Orbán rajongói bántalmaznak egy tiltakozót. Ismert, de megszokhatatlan képsorok a hétköznapi fasizmus statisztáiról.

Nem, nem fogok székelyezni. Az Schmidt Mária asztala. Meg az Origóé, amely cinikusan sajnálkozik, hogy nem sikerült rendesen megveretnie magát a “provokátornőnek” Nem általánosítok, konkrétan Borbáth Áronról és társairól írok, az uszítások célközönségéről. Agresszív férfiakról, akik körbevesznek, fenyegetnek egy törékeny nőt, igyekeznek megtörni, telefonját, sípját a kezéből kicsavarni, de senki sem vállalja a kivégző szerepét. Ekkor jön hősünk, hogy a szorongatott nőt hátulról hajánál a földre rántsa. A fotós később sajnálkozott, és bocsánatot kért a maga módján, ami a következményeket látva vakmerőség volt, kivált egy konzul sajtósának a férjétől. Ennyivel már különb Kósa Lajosnál.

Tollamat a szarba mártom, úgy írom ki: Borbáth Áron