Ott voltak mind. Magánemberként, persze… Mikor mentünk, a Nagyszombat utcánál hosszú percekre leállította a rendőrség a forgalmat, míg a magánemberek szirénázó konvoja el nem húzott előttünk. Mikor jöttünk, sokáig álltunk sorban, hogy letegyük a virágunkat, mert a magánembereket meg kellett várnunk. Míg álltunk ott, türelmetlen csörömpöléssel bontották alattunk az installációt. Záróra-hangulat.
Ennek a rajznak nem a 23 éve elnémított Göncz, nem is a most elnémított Mécs a főszereplője, hanem a szél. A szél ábrázolja az időt. Az egyénit (haj), a történelmit (a papíron maradt beszédek), mind fújja, fújja a kacagó szél. Minden más mozdulatlan. Ady óta.
apápai 