A Havas

2017.11.13

Csináltam ezt a rajzot, mikor Vona eldicsekedett a Nemzetben (naná!), hogy könyvet ír róla a Havas. Bori már akkor megmondta (mindig megmondja), hogy fordított szereposztással jobb lenne, ha ő mondaná Annácskának, hogy #metoo.

Most Havas a soros (nem, nem úgy), én meg zavartan hallgatok. Nem vagyok egy nagy tényfeltáró, általában megérzésből “politizálok”, a korábbi zaklatási ügyeknél is csak éreztem, hogy megállnak. Most ezt nem érzem, de nem akartam elfordulni az esetleges áldozattól, hallgattam, gyáván. Az ártalmasság vélelme. Pedig csak elő kellett volna húznom ezt a korábbi rajzom, hogy én már mikor megmondtam, ugye. Csak, hát a Havas nem ilyen. Ő egy akkora fasz, hogy ha valakit zaklat, azonnal el is dicsekszik vele.

Reklámok

#metoo

– Most kell megtudnunk, hogy így bántál a színészekkel? Meg vagyunk döbbenve!
– Eddig is tudtátok.
– De most KELL…

2017.11.07

“Néhány ember átjáró” – kulcsmondat egy horrorból, amely arról szól, hogy a zsidó misztika sem mentes a démonizmustól. Egy ismerősöm a habonyista Pesti Srácokkal együtt háborodik föl egy Krétakör-előadáson, melyben Sárosdi Lilla meztelenül, kemény, a nőiséget lealacsonyító jeleneteket játszik el. A háborgóval ellentétben én láttam az előadást, és tisztelem az alkotókat. Bevallom, már elcsüggedtem tusakodni azon, hogy ne a színészt ítéljék meg a szerepe szerinti bűnökért/áldozatokért.
Reménytelen hajtogatnom, hogy a rendező épp azt akarja megrázó eszközeivel megmutatni önmagát és a színészeket sem kímélve, hogy milyen megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe hoz a politika és a színház bennünket.
Hiába mutatok rá, hogy a tükröt törik össze, mikor a tankönyvi példa szerint indítják a környezetszennyezésüket: Én nem vagyok prűd, de… Ismerős, nem? “Én nem vagyok rasszista, de…” És És e kapcsolat csatornáján keresztül elém ömlik az ő valóságának megannyi hirdetője: 

Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem kapott ajánlatot? 

Persze kérdés, ki, kit erőszakol?

Ezek a dolgok nem csak “úgy” jönnek elő. Ennyi év után. És azért lássuk be, igazán nem történt olyan súlyos dolog. Maximum kellemetlenség érte, nem bántalmazás vagy erőszak…
hány
A sőtpláne a dologban, hogy Sárosdi Lilla szerepvállalása a Lúzerben meg a magyar #metoo-mozgalomban nem szemben áll, hanem egy és ugyanaz.
Schilling Árpád az előadás elején fölvázolja, milyen helyzetben van egy független színházcsináló a NER-ben, testileg-lelkileg lemezteleníti magát, és felmutatott tehetetlenségében arra kéri a nézőket, hogy írjanak üzenetet a testén a hatalomnak. Később Lillát is felszólítja, hogy vetkőzzön le, majd rámutat: “Ez a feleségem”. Nagy bizalom és erős kötődés kell ahhoz, hogy ezt csinálhassák. Aki viszont ebből annyit lát, hogy pfuj, milyen erkölcstelen, annak mi köze színházhoz, esztétikához? Mit tud katarzisról, mit a Popper által megírt Színes pokolról?
És ezek a barátaim.
Szanyi nem a barátom. Ő politikus, és mint ilyen, közszereplő. Ő ezt irta:
szanyi
Erre mondja Schilling, hogy Szanyi Tibor az MSzP Deutsch Tamása

…és akkor ő most megértette!

marton

Tudtam, hogy igaz, Lillát ismerem, szeretem. Mások meg mást tudtak, mert ők meg a Martont. De a hitvita csak pillanatig tartott, újabb és újabb áldozatok álltak elő a lesöpörhetetlen történeteikkel, nem lehetett tovább két ellentétes állításra redukálni az ügyet. Írni nem mertem. Mondtam a Borinak, mi van, ha a Nagy Ember öngyilkos lesz, előbb, mint a Verebes a tv-ben. Megkönnyebbülés, hogy a menekülés más útját választotta.

Nálunk valahogy nem megy ez a bocsánatkérés. Köz- és magánéleti szereplők úgy tudják le, hogy utána rosszabb, mint előtte. Ha rákényszerülnek, sajnálják, hogy félreértették őket, és higgyük el, nem akartak senkit megbántani. El se merem képzelni, mit tettek volna, ha történetesen meg is akarják bántani az áldozataikat.

Marton nem fordult sem Lillához, sem a többi áldozatához, hanem elpanaszolta, hogy egyesek névvel, mások név nélkül mennyire rosszat tettek vele (és a családjával!), de ő most megértette, hogy félreértették a közeledését, és sajnálja, úgyhogy lehet leszállni róla.

 

2017.10.17

Születésnap (Festen):

Mindig ugyanaz a dramaturgia, ebben a szakmában illenék ismerni: A későn megvádolt apa beindul, hogy súlyos tekintélyével most is lehengerelje gyermekét. Az egész közösség osztozik a tagadásában.

Most ott tartunk, hogy elmúlt a lidérces éj, a reggelihez összegyűlt család előtt az apa megpróbál bocsánatot kérni mindenkitől.

A kegyelemdöfést a legkisebb gyerek adja majd, valahogy így: Ez szép volt, apa, de most már menj innen. Enni szeretnénk.

2017.10.21