A Havas

2017.11.13

Csináltam ezt a rajzot, mikor Vona eldicsekedett a Nemzetben (naná!), hogy könyvet ír róla a Havas. Bori már akkor megmondta (mindig megmondja), hogy fordított szereposztással jobb lenne, ha ő mondaná Annácskának, hogy #metoo.

Most Havas a soros (nem, nem úgy), én meg zavartan hallgatok. Nem vagyok egy nagy tényfeltáró, általában megérzésből “politizálok”, a korábbi zaklatási ügyeknél is csak éreztem, hogy megállnak. Most ezt nem érzem, de nem akartam elfordulni az esetleges áldozattól, hallgattam, gyáván. Az ártalmasság vélelme. Pedig csak elő kellett volna húznom ezt a korábbi rajzom, hogy én már mikor megmondtam, ugye. Csak, hát a Havas nem ilyen. Ő egy akkora fasz, hogy ha valakit zaklat, azonnal el is dicsekszik vele.

Itt a tavasz…

Március idusa óta nem frissítettem, most gyorsan összefoglalnám a kihagyott hónapot, mielőtt rátérnék a valódi problémára:

1) A maradék politikai érdeklődésre számot tartó utcai politizálásban helyet cserélt a “tömeg” a szónokokkal:2015.03.14 001

2015.03.21 001

2) Elindult a szórakoztatóipar legnagyobb királya (királyi tévé, értitek!). A kifogyhatatlan bakiparádét nem mindenki találta viccesnek, utóbb hírolvasójuknak be is mosott egy járókelő, 2015.04.15 001

amiért e helyről is együttérzésemet fejezem ki:

2015.04.02 001

3) Mindez azonban csak nyitánya Dürrenmatt önnön gyűlölt hatalmát sztoikus derűvel ledöntő Nagy Romulusára hajazó orbáni drámának, aki magára húzta a Questor bennfentes bedöntőjének szerepét,

vadasz

4) illetve Külön Semjén Zsolt úrnapi betétdalának, amellyel annyi évtized után önálló entitássá emelte a Kádéenpét, pedig ez lehetetlennek tűnt a marketingszakemberek szerint. Gyurcsányék még megpróbálták egy vasárnapi vadászati tilalommal meghekkelni a showt, de Zsolti e szavakkal hárított:

Így telt tehát az elmúlt szórakoztató, de érdektelen hónap, mikor éles “Vigyázz, ha jön a Vona!” kiáltás kíséretében begördült a tapolcai gyors…