A Havas

2017.11.13

Csináltam ezt a rajzot, mikor Vona eldicsekedett a Nemzetben (naná!), hogy könyvet ír róla a Havas. Bori már akkor megmondta (mindig megmondja), hogy fordított szereposztással jobb lenne, ha ő mondaná Annácskának, hogy #metoo.

Most Havas a soros (nem, nem úgy), én meg zavartan hallgatok. Nem vagyok egy nagy tényfeltáró, általában megérzésből “politizálok”, a korábbi zaklatási ügyeknél is csak éreztem, hogy megállnak. Most ezt nem érzem, de nem akartam elfordulni az esetleges áldozattól, hallgattam, gyáván. Az ártalmasság vélelme. Pedig csak elő kellett volna húznom ezt a korábbi rajzom, hogy én már mikor megmondtam, ugye. Csak, hát a Havas nem ilyen. Ő egy akkora fasz, hogy ha valakit zaklat, azonnal el is dicsekszik vele.

Reklámok

…és akkor ő most megértette!

marton

Tudtam, hogy igaz, Lillát ismerem, szeretem. Mások meg mást tudtak, mert ők meg a Martont. De a hitvita csak pillanatig tartott, újabb és újabb áldozatok álltak elő a lesöpörhetetlen történeteikkel, nem lehetett tovább két ellentétes állításra redukálni az ügyet. Írni nem mertem. Mondtam a Borinak, mi van, ha a Nagy Ember öngyilkos lesz, előbb, mint a Verebes a tv-ben. Megkönnyebbülés, hogy a menekülés más útját választotta.

Nálunk valahogy nem megy ez a bocsánatkérés. Köz- és magánéleti szereplők úgy tudják le, hogy utána rosszabb, mint előtte. Ha rákényszerülnek, sajnálják, hogy félreértették őket, és higgyük el, nem akartak senkit megbántani. El se merem képzelni, mit tettek volna, ha történetesen meg is akarják bántani az áldozataikat.

Marton nem fordult sem Lillához, sem a többi áldozatához, hanem elpanaszolta, hogy egyesek névvel, mások név nélkül mennyire rosszat tettek vele (és a családjával!), de ő most megértette, hogy félreértették a közeledését, és sajnálja, úgyhogy lehet leszállni róla.

 

2017.10.17

Születésnap (Festen):

Mindig ugyanaz a dramaturgia, ebben a szakmában illenék ismerni: A későn megvádolt apa beindul, hogy súlyos tekintélyével most is lehengerelje gyermekét. Az egész közösség osztozik a tagadásában.

Most ott tartunk, hogy elmúlt a lidérces éj, a reggelihez összegyűlt család előtt az apa megpróbál bocsánatot kérni mindenkitől.

A kegyelemdöfést a legkisebb gyerek adja majd, valahogy így: Ez szép volt, apa, de most már menj innen. Enni szeretnénk.

2017.10.21