Nyakleves hava

Tudom, hogy így, havonta visszatekintve, ez a blog nem tölti be napló funkcióját.

Legutóbbi, áprilist összegző posztomat azzal zártam, hogy a sok érdektelen szórakoztatás végén éles “Vigyázz, ha jön a Vona!” kiáltás kíséretében begördült a tapolcai gyors… Orbán azóta neki bazsevál: bevándorlóellenes,

homofób, EU– és szegényellenes, halálbüntetés, stb. retorikával…

csekély eredménnyel. A gyorsnaszád műszaki állapotát jól mutatja, hogy már a legyek kezdik elhagyni a süllyedő patkányokat. 

Orbán amúgy elég furcsán viselkedik mostanában, de legalább fény derült a titkos tanácsos munkájára és fizetésére: Egymillió a magyar sajtószabadságért. Én meg végre megrajzolhattam egy vasárnapi plázázás ürügyén régi mániám, a “Szíjjártó ananásszal” című zsáneremet.

Volt még egy kis fékhiba, a pilóták katapultáltak, de Hende miniszter úr mindenkit megnyugtatott, hogy nem zuhantak le a magyar Grippenek: ők így landolnak.

A májust is túléltük.

(Rajzoltam volna az ellenzékről vagy a civilekről is, de nem találtam őket.)