tiltakozás
Miénk itt a térd
Népszava, 2018. 12. 11.
Így
Valamikor a harmadik köztársaság idején ilyennek láttam a plurális demokrácia legnagyobb problémáját.
Most valahogy így:
KLIK
Alig három éve írtam ezt:
“Minden gyereknek lesz helye…”
Tetris
Gazsi hatéves. Ugyanazzal a kb. száz családdal járjuk azt a pár alter iskolát, ahol az igazgatók rendre ránk hunyorognak, itt nem lesz Hoffmanntanterv, vannak fideszes apukák, lesz felmentés… Azt már észre sem veszik, hogy amit a teli tornaterem előtt kacsintva ajánlanak, hogy érdemes a körzetbe átjelenteni a gyereket, annak a töredékéért áll sokadik perében bíróság előtt Geréb Ágnes: Állítólag toleránsabb kerületbe javasolta bejelenteni az otthonszülést egy (1!) kismamának, s most “Közokirat-hamisításra való felbujtással” vádolják.
Ma ezt olvastam a NOL-on: Pokorni a beiratkozásokról: Műanyag probléma
Azt hiszem, mindkettőnk nagy szerencséje, hogy az elnök úr nem volt kartávolságon belül, mikor ezt megláttam.
Pokorninak négy gyereke jár abba az alapítványi iskolába, amelyben a kistestvérek által eleve foglalt helyen fölül öt (!) helyre hetvenöt családdal együtt adtuk be a jelentkezésünket, hiába. Ha Pokorni úr az oktatási bizottság elnöke marad, lesz szíves Hoffmann Rózsa rendszerébe járatni a gyermekeit, és néggyel enyhíteni az alternatív helyek hiányát.
Pokorni becsületére legyen mondva: távozott szakterületéről.
Azóta cserélték Hofmann Rózsát Czunyinéra, Czunyinét meg nemtudomkire.
El sem tudom képzelni, mit is akarhatunk még?
