Muppet show

2019.05.20.jpgNépszava, 2019. 05.20.

Reklámok

Gedeon serege

Hétfő délutánra szervezünk egy tüntetést Merkelnek: MostMi: Európához tartozunk!toitoi

Szerintem kis tüntetés lesz. Kamara. Ezt valamiért senki nem meri kimondani, mert mindenki azt várja tőlünk, hogy mindent elsöprő tömegtüntetést hirdessünk, és főleg: söpörjünk is el mindent. Ezért mindenki mindig előre behirdeti, hogy nagy tömeg lesz. „A következő gigatüntetést ekkor és ekkor tartjuk, gyertek és érezzétek, milyen jó a többséghez tartozni!” De  mire megyünk a létszámmal? És főleg, igazából miért félünk, amikor attól rettegünk, hogy nem leszünk elegen?

Nyilván azért, mert azt várják tőlünk, hogy valahogy kergessük már el ezt a kibírhatatlan uralkodó osztályt. És addig cserébe elviselik, csak tényleg ne tartson már sokáig, de mondjuk végre  meg, ki lesz az új messiás! És, ha meg van mondva, álljon be mindenki mögé. „ÖSSZEFOGÁST, ÖSSZEFOGÁST!”

A médiafogyasztó számára a rendszerkritikus (civil) mozgalmak akkor látszanak, ha utcára vonulnak. Nem is zavartak senkit, amíg ebben nem követték őket nagy számban olyanok, akik addig passzívak vagy horribile dictu: Fidesz-szavazók voltak. Az őszi-téli tüntetéshullám óta azonban szexi civilnek lenni, és szinte minden régi és új politikai szereplő részt kér az új ellenzékből, s mivel a civilek nem egységes szerveződés, különböző válaszokat adnak ezekre a bejelentkezésekre.

Az utca, a politika webkettője, csak keretezi a társadalmi elégedetlenséget. Hogy éppen hányan vannak kint, az nem a szervezők ambícióján múlik. A tömeget nem a szónokok, hanem Orbánék „viszik ki”, netadóval, korrupcióval, s ha ösztöneim nem csalnak, hamarosan a szociálpolitikájukkal. Az utca meg csak gomolyog, s ha kitüremkedik valamilyen irányba, a szélén állók egyből azt gondolják, mindenki őket követi. Pedig nem az egyén teremti a történelmet, a történelem szüli a hőst. Akik attól tartanak, hogy nem lesz egy „karizmatikus” vezető, aki „egyesíti” az elégedetleneket, azoktól kérdem, láttak-e már olyan forradalmat valaha, amely elmaradt vezető hiányában? A politikából élők persze türelmetlenül aggitálnak, hogy pártok nélkül (nélkülük) nem lesz hatalomváltás. Nem is eredménytelenül. Sorra alakulnak az egyesíteni óhajtó formációk, ilyen a DEKA vagy a február elsejei Kossuth téri (nekik legyen mondva) tömegtüntetés. Vannak azonban olyan kezdeményezések, amelyek nem a jelenlegi „retrokoalíció” (© Lakner Zoltán) újratákolásában látják a továbblépést (ilyen a Mostmi is), sőt, olyanok is akadnak, akik egyáltalán nem a ciklikusan választott képviseleti demokráciát tartják a legjobb lehetséges berendezkedésnek. Ki mondja meg, hogy amikor dőlni kezd a rendszer, kit fognak követni az emberek?

Gedeon, akit az Örökkévaló Izráel fölszabadítására küldött, félt a nyomasztó midiánita túlerőtől, de istene (hogy nehogy ne neki tulajdonítsák győzelmüket), ráparancsolt hogy küldje haza, aki közalkalmazott, vagy más okból fél. A tábor azonban így is túl népesnek bizonyult a féltékeny Teremtőnek, hát szóla Gedeonnak, hogy vigye el inni az embereit, és akiről kiderül, hogy bármi módon kötődik az elmúlthuszonöt évhez, azt ugyancsak zavarja el. Mire kitelt a midiániták ideje, mindössze háromszázan maradtak. Ekkor jeladásra cseréptörésbe, fáklyalóbálásba, kürtfújásba és más ésszerű médiaeseménybe kezdtek, amitől a mintegy százharmincezres ellenség egymásnak esett, és szarrá verte magát. Hálleluja!

Ne reménykedjünk Orbán idő előtti távozásában, mert az csak belső puccs lehetne a Fidesz-kormány prolongálásával, vagy véres polgárháború. Engedjük át magunkat a permanens forradalomnak, járjunk tüntetésre, házfoglalásra, ételosztásra, döntsünk szobrot, vagy rendszert…

Jó a műsor.