Kerék alá teszlek

Hencsi (Henchel Antal) volt az első kerekesszékes barátom. A Popper Péter kérdezte anyámat, segítenék-e neki a rajztanulásban. A Baba utcai gyerekkórházból toltam (inkább húztam vissza) a Fő utcai rajzkörbe. Neki mondtam el első szakításomat. Hencsi heine-medines volt, az utolsó áldozatok egyike, a vastüdőből küzdötte ki magát a rajzszakkörig. Ezek a kerekesszékesek irtó vagány csávók, amikor az Alvincin fékeztem őt (aki nem ismeri, ez egy síugrósánc-meredekségű utca), és vihogott a többi gyerek, hogy mi lenne, ha elengedném, rámparancsolt, hogy engedjem el, majd hátsókerékre lendült, és lezúzott ezerrel a földbegyökerezett fiúk előtt. Pár hónapig magam is próbáltam a járgányt 2000-ben. Ma a legmenőbb kezdeményezés (a Suhanj mellett) a Wingchair, két magyar siklóernyős fejlesztése, amellyel kerekesszékesek is repülhetnek. Lehet, hogy Csülöknek érdemes lenne elvinnie tandemezni a Prosti Srácok jeles szerzőjét egy kis érzékenyítésre.

2019.08.08.jpgNépszava, 2019. 08. 08.

#metoo

– Most kell megtudnunk, hogy így bántál a színészekkel? Meg vagyunk döbbenve!
– Eddig is tudtátok.
– De most KELL…

2017.11.07

“Néhány ember átjáró” – kulcsmondat egy horrorból, amely arról szól, hogy a zsidó misztika sem mentes a démonizmustól. Egy ismerősöm a habonyista Pesti Srácokkal együtt háborodik föl egy Krétakör-előadáson, melyben Sárosdi Lilla meztelenül, kemény, a nőiséget lealacsonyító jeleneteket játszik el. A háborgóval ellentétben én láttam az előadást, és tisztelem az alkotókat. Bevallom, már elcsüggedtem tusakodni azon, hogy ne a színészt ítéljék meg a szerepe szerinti bűnökért/áldozatokért.
Reménytelen hajtogatnom, hogy a rendező épp azt akarja megrázó eszközeivel megmutatni önmagát és a színészeket sem kímélve, hogy milyen megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe hoz a politika és a színház bennünket.
Hiába mutatok rá, hogy a tükröt törik össze, mikor a tankönyvi példa szerint indítják a környezetszennyezésüket: Én nem vagyok prűd, de… Ismerős, nem? “Én nem vagyok rasszista, de…” És És e kapcsolat csatornáján keresztül elém ömlik az ő valóságának megannyi hirdetője: 

Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem kapott ajánlatot? 

Persze kérdés, ki, kit erőszakol?

Ezek a dolgok nem csak “úgy” jönnek elő. Ennyi év után. És azért lássuk be, igazán nem történt olyan súlyos dolog. Maximum kellemetlenség érte, nem bántalmazás vagy erőszak…
hány
A sőtpláne a dologban, hogy Sárosdi Lilla szerepvállalása a Lúzerben meg a magyar #metoo-mozgalomban nem szemben áll, hanem egy és ugyanaz.
Schilling Árpád az előadás elején fölvázolja, milyen helyzetben van egy független színházcsináló a NER-ben, testileg-lelkileg lemezteleníti magát, és felmutatott tehetetlenségében arra kéri a nézőket, hogy írjanak üzenetet csupasz  testére a hatalomnak. Később Lillát is felszólítja, hogy vetkőzzön le, majd rámutat: “Ez a feleségem”. Nagy bizalom és erős kötődés kell ahhoz, hogy ezt csinálhassák. Aki viszont ebből annyit lát, hogy pfuj, milyen erkölcstelen, annak mi köze színházhoz, esztétikához? Mit tud katarzisról, mit a Popper által megírt Színes pokolról?
És ezek a barátaim.
Szanyi nem a barátom. Ő politikus, és mint ilyen, közszereplő. Ő ezt irta:
szanyi
Erre mondja Schilling, hogy Szanyi Tibor az MSzP Deutsch Tamása