Fenséges Infánsnőnk!

Megnyugtat bennünket, hogy mint írja, állnak a saját lábukon. Könyörgök, mi máson állhat az ember, ha egyszer az van neki? Szeretnénk azonban fölhívni a becses figyelmét, hogy a saját lába meg a mi lábainkon tapos, és nem pont így képzeltük el a „több lábon állás” kívánatos elvét.  Mert a közpénz, az a mi tyúkszemünk. A Parlament a mi parlamentünk, a lakodalmas aszfalt a mi aszfaltunk, az esküvői DNS-mintavétel is a miénk, csak használni tetszik, mert valami hercegi ájfonelvesztő fölkiáltott a hétországraszólón, hogy „Álljon meg a menet, déenese van a menyasszonynak!” Az Opera királyi páholya is a miénk. Mikor Ókovács úr volt szíves bevállalni, hogy ő tukmálta a tekintetes osztálykirándulásra, akkor a mi közalkalmazottunk vitte el a balhét a mi uralkodó osztályunk helyett.pezsgo

  • Maga az a Nullakovács?
  • Ókovács, alázatos szolgálatára,
  • Ide az volt írva. Na, mindegy, van maguknál az a király hely.
  • Mit tetszik óhajtani?
  • Jövünk az osztálytársakkal Lózanból, és mondták, hogy megnéznék ezt a Herevasalót.
  • Pardon, nagyságos kisasszony, mire méltóztatnak jönni?
  • Bánomis én, valami tökönrúgó, vagymi, az egyik srácnak zenei műveltsége van, de ez nem tartozik magára, ez ilyen osztálytudat.
  • Haldokolva az alázattól kérdem, nem lehet hogy az a Diótörő?
  • Naláttya! Holnapra ne adja senkinek azt a vippáholyt, mert kell.
  • Nem szoktuk, ne tessék aggódni, de épp ezért, legyen Királyhegyivel szólva, hogy „ezt mostantól én mondtam”
  • Ha királyi, nem bánom…