Ez a mese is hogy megváltozott! (18+ tartalom)

Prológ

1992-ben kóstoltam először tengert. A Márványi begyömöszölt a Kadettjébe, és ledöngettünk az Isztriára. A kazettás mjúzikcenterből Hobó szólt, én Deákbillt meghazudtoló regiszterekben sikítottam: “Megyek le délnek, meglépek délnek, meg én, meg én…” Rovinjban, a Monsenában táboroztunk le, Ági kedvenc nudista kempingjében. A naturistákat egyből a szívembe zártam, valahogy figyelmesebbek, kulturáltabbak (FKK, értitek!), szépen bánnak a gyerekeikkel, nem ülnek csupasz seggel a műanyagszékre. Én kiskamasz korom óta aktok közt mozogtam, nem volt nehéz megszokni.

Lóg

Idén nyáron Ági halálának estéjén Szentbékkállára, az üres sírjához, szeptember elején a Monsenába mentünk. Ott szórtuk a tengerbe épp tizenegy éve, ahogy kérte. Ma az egykori kemping helyén szolid, fürdőruhás üdülő, a naturisták kilométerekkel kijjebb kaptak helyet. A kettő közt senkiföldje. Lementünk megkeresni a régi sziklákat, ahol most is sokan nudiznak. Szeptember ellenére zsúfolásig volt, hát mentünk tovább, egyre kijjebb.

Az már korábban föltűnt, hogy a naturisták is változnak, előbb a nők dobták el a fanit, majd a hím tagok is kezdtek szőrtelenedni. Ahogy távolodtunk, egyre kevesebb volt a nő, s mire elég ritkásnak éreztük a partot, szinte csak öregurak lézengtek. Nem fürdőztek, nem napoztak, csak szökelltek kőről kőre, és mind a csupasz farkát morzsolgatta. Ha letelepedtünk, egyből fölénk tornyosult valamelyik, és Borit bámulta. Én próbáltam jó képet vágni a dologhoz, gondolván, hogy egész évben a gatyában fülledt neki, hát most a kezével is szokja a szabadságot. Azt is a mentségükre írtam, hogy Bori annyira gyönyörű, felöltözve sem tudja az ember levenni róla a tekintetét. S bár először volt nudisták között, mégis előbb esett le neki, hogy itt valami nem stimmel. Én az ártatlanság vélelme alapján vitattam ezt, de amikor egy nagyhasú bácsi közvetlen elénk egy kőre terítette törölközőjét, és ráülve sebesen rázni kezdte epilált faszát, föladtam.  Ekkor mutatott rá Boriskám, hogy tőlünk jobbra szopnak, mögöttünk egy néni kap intim masszázst, előttünk a sekély vízben pedig igencsak basznak. Beláttam, hogy vissza kell vonulnunk. Néhány méterrel kijjebb telepedtünk le újra, ahol érvényesnek látszott a naturisták íratlan kódexe: “Leben, und lébenhagyni”. Én meg, mint öreg farkas (pardon) azt mormoltam magam elé, hogy “Ez a mese is hogy megváltozott!”.

Azóta Rovinj képét is máshogy látom:

 

rovinj

Reklámok

Milyen hatalmas éjszaka szilánkja ez a mostani 2013.06.18.

Magától íródik ez, vagy szuverén írom én?
(Cseh-Bereményi: Levél nővéremnek)

 

Alkony

Tíz, jaj, tíz éve, hogy itt rekedtem ebben a valóságban, amely sebzett ordasok verme lett nélküled!
…aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Alszik A, és alszanak a gyerekek, nyugodtan verethetem magam Presserrel,  József Attilával… Tíz évet vártam a könnyekre, most áradnak, hát sodortatom magam:
Tovább él a perc, amit úgy kívántam…

Lacrimosa

Hát itt van a Márványi. A sok költözésben eltűntek a képei, talán nem véletlenül, úgyhogy lerajzoltam emlékezetből.

marvanyi

 

Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.

 

Hajnal

Bori felsír, két óra. Átviszem, és én is végre mellébújok. Zúg a fejem a sok fülhallgatós zenétől, azt hittem el sem aludtam, mikor Gazsi ébreszt, utánam jött, s átfagyva a másik oldalamra kucorodik. Ahogy felenged, visszalszik, és egyre följebb tolakszik a buksija a mellkasomon. Ezt Bori is valahogy érzi álmában, mert ő is megindul fölfelé, amíg össze nem koccannak középen. Beburkolnak, micsoda gazdagság! Nem Presser nem is József Attila, már az apostol emel:
„Halál, hol a te fullánkod?”

Marvanyi 001