Mit csinált megint a Szász!

szászKötetnyi szó tolul föl, és nem áll össze egyetlen mondat sem, szerkesztő úr! Este, altatáskor hívott a Bácskai Irén, kinyomtam. Aztán egyből visszahívtam, hogy ugye nem azért hívott. Pedig de. Bizony, elment a Szász. Ma fölhívtam a Horváthot, aki a Simire osztotta hogy írja meg. Ő bepróbálkozott, hogy esetleg én, de én a Désit ajánlottam. Jól tettem.

Gyerekként túlélte a deportálást. Aztán a diktatúrákat. A politikai rendőrséget. Mindig elővette a riadt kis slemil figurát, mikor hős volt. Már nem tudom, hogy a sztorikban hol végződik a Királyhegyi, és hol kezdődik a Szász. Megígértettem vele, hogy ezt (ezeket) is túl fogja. Erről nem volt szó! Ígérjük meg együtt, hogy most már mi, akik maradtunk, túléljük legalább ezt az utolsó kis szar diktatúrát. Helyette is!

Reklámok

Újságpapír

A jobboldal sokat hangoztatott értéke a hagyomány tisztelete. A konzervativizmus. Nem rombolja le, amit az Ancien Régime épített, inkább beköltözik, mint egy deportált család lakásába. Így volt ez egykori lapommal, a Hírlappal, így a Hírtv-vel, és így lesz ez, mint a mellékelt ábra mutatja, nem is először, a Nemzettel is

Vesztesegfedezes

Kockanadrág

A rendszerváltás zavaros éveiben ült egy kiscsávó széles vigyorral a Magyar Hírlap lépcsőfeljárójával szemben álló kék hamutartónál – akkoriban még bent is dohányoztak. Ha fölbukkant valakinek a feje, fölpattant, és lelkesen köszöngetni kezdett: Tiszteletem, szerkesztőasszony! Legmélyebb tiszteletem, főszerkeszőhelyettes úr! Nem tudom, hány évig köszöngetett, de egyszer csak újságíró lett. Ikonikus képére: hülyegyé Krassó mögött viszi a létrát a Münnich (Nádor) Ferenc utcában, később bukkantam, de az idő nem számít: Évtizedek óta ugyanaz a napejos vigyor virít a fejéről, és bármit húzna magára, nem tudná levetkőzni azt a rövidnadrágos, zokniszandálos, esztékászemüveges kisugárzást, ami szinte egyedüli vidámság ebben a depressziós pesti közéletben. Zutyu

Zutyu momentán a Juhi mögött cipeli a létrát (O Tempora…)

G pont

oittferiŐ itt Feri. Valamikor a kétezres évek elején rajzoltam le először a Népszavának. A jobber “ELÉG a baloldali hazugságokból!” nevű Facebook közösség alkotója jogosulatlanul használta föl (lopta), amikor fejét a saját rajzába kopipésztelte.

dallosA Magyar Hírlappal sem jártam jobban. A lap, amely szabadelvű korszakában (emlékeznek a szlogenjére?) befogadott, s amelynek nevét gondolkodás nélkül vágnám rá a költő kérdésére: “Felelj – innen vagy?”,  azóta nyíltan fölszólította olvasóit, hogy keressenek meg, és vágjanak pofán. És persze lenyúlta az akkor még ellenségként kezelt Szili Katalinról készült rajzomat, hogy ebbe a förmedvénybe montírozza. Nem hiszem, hogy sokra megyek jogi úton. Ha meg akarom állítani a rajzaim vállalhatatlan szerepeltetését, kénytelen leszek tanfolyamot indítani jobboldali kollégáimnak, hogy legalább a fölismerhető ábrázolásra képesek legyenek.

 

Ő pedig itt G. gfodor 001

G eleve lenyúlásra alapozta médiumát, amikor a 444 sikerét megirigyelve a szellemes 888 nevet jegyeztette be közpénzen. Ne gondoljuk, hogy önállóan döntött, amikor elhíresült recskázós cikkét elengedte lapjában az MSZP-elnök feleségéről és kislányáról (!),
csupán túllihegte (pardon) a föladatot, hogy vissza kell vágni a drogozós-kurvázós, mentelmi jogára hivatkozva, fején zacskóval kimentett Deutschért. ibiza

Hogy klasszikusokat idézzek: “Ez valaha egy szakma volt!”