Évgyűrűk

Akkoriban méltatlanul magas nívón éltem, Svábhegy, télen sítúra, nyáron tengerpart, ernyőzés… Reggelente a teraszon kávézva néztem, ahogy a Népszava sportrovat-vezetőjével elfut előttünk a Fenyő. Azt hamar megtanultam (a Désitől), hogy csak akkor vesz emberszámba, ha nagy pofám van.

Aznap is évődtünk, mondtam milyen szép autót szerzett (vissza a szerb tolvajoktól), kérdezte, hogy kell-e, nekem ugyan nem, válaszoltam, rajzot leadtam, hazamentem.

Nem szokott ilyen történni velem, de akkor ülve elaludtam. Marci ébresztett, hogy nézzem a tévét, mert lelőtték a Fenyőt. Mivanmivanmivan?!? Már csöngettek is, a Tv2 stábja állt az ajtóban, egy gyakornokkal az élen: Bombera Kriszta tett föl valamilyen kérdéseket, én meg üres fejjel tompa válaszokat adtam. Utoljára azt kérdezte: Ennyi? Ennyi.
Mikrofon elrak, lámpa leolt, beszélgetünk tovább, én kérdezgetem hogy mi történt, ő meg, hogy miért volt beszarva mindenki a Fenyőtől. Mondtam, hogy én például nem, de nyilván azért, mert bárkit kirúgott, nem volt egy matyóhímzés…

Na, ez a rosszul bevilágított, zajos, olyan rejtettkamerás hangulatú beszélgetés ment fél óra múlva adásba, közben Bombera hív: “NEHARAGUDJ! Nem tudtam! Mit csináljunk?”
Lett adásunkatmegszakítjuk, meg helyreigazítjuk, meg elnézést az érintettektől, de nem lehetett szépíteni a dolgon. Közben a VICO új teljhatalmú ura, Óvári Győző mindenkinek megtiltotta, hogy nyilatkozzon.
Másnap, mikor bementem, a folyosón mindenki élénk tapétatanulmányozásba kezdett, a köszönésemet se merték fogadni. Mentem hát egyenesen a főszerkesztőm szobájába. H Bíró a szokottnál is élénkebb szégyenpírral az arcán azt mondta, hogy nem mond semmit, a legjobb, ha egyből az Óvári Győzőhöz megyek. Mentem. Röviden vázoltam, hogy történt, és, hogy Pintér Dedi (akkori Tv2 elnök) azt ígérte, bármit reagálunk, leadja. Győző azt kérdezte, mi volt az eredeti interjúban, és én elmondtam, hogy arra a kérdésre, hogy vége-e a Népszavának kb. azt válaszoltam, hogy nem először élek meg ilyet. Amikor a Maxvelt lökték a tengerbe, épp hírlapos voltam, akkor is temettek bennünket, de tudva, hogy egy napilap addig napilap, amíg folyamatosan megjelenik, csináltuk nap-nap után, és így volt mit újra, új tulajjal kiadni.
A válságmenedzser lesújtóan rámpillantott: Jobban jártunk azzal, ami lement.
Így aztán maradtam (több, mint huszonegy éve).
Maradásom híre megelőzött, a folyosón visszafelé már mindenki köszönt.
Ekkor mondtam magamnak a Királyhegyi halhatatlanját, hogy: “Na, most ment el a kedvem az egésztől!”
Viszont Bombi azóta a barátom.

2019.07.31.jpgNépszava, 2019. 07.31.

Reklámok

Vízililiomtiprás

viliHogy a liliomtiprás a vizes sportok kedvelt műfaja, azt a legújabb, bár kétlem, hogy végső, vízililiomot ábrázoló kabalafigurák Water Willy és ~Lilly is bizonyítják. Én már kezdem őszintén megsajnálni ezt a Gyárfást, és az újabb fárasztó átverésshowban tekintetemmel csak a rejtett kamerát kutatom.