Annyit is érek… 2012.01.17.

Kinek pénze van, az mehet végtörleszteni,
kinek pénze nincs az kezdhet szőrt növeszteni…

klosar

Ismerősökkel találkozva nyugtalanul kutatom a tekinteteket, nem jelenik-e meg valami fojtott idegenkedés. Idegenkedés a szegényszagtól. Eddig simán ment, mondhatnám, mint a másodiknál, aki kiesett az ötödikről. Esésben tapasztalt vagyok, eddig kétszer estem le siklóernyővel. Ez azonban más: képzeljünk el egy összetett mozgás-inerciarendszert (tudjátok, megy a vonat, és én is megyek rajta előre…). Tehát: esik az euró. Ehhez képest a forintnak, mivel más pénzek is vannak a valutakosárban, lassabban kéne esni, (euróban számolva növekedni) de az a zuhanó euróhoz mérve is zuhan. Nekem viszont, Népszavás lévén a forinttulajdonosokhoz képest is zuhan a jövedelmezőségem, zuhanás a köbön. Sokgyermekes, építkezős, svájcifrankban eladósodott 50+os bérbőlélő… nem folytatom. Ha ezeket az egy irányba ható mozgásokat összeadom, hány “G” nehézségi gyorsulás húz le? Ilyen sebességnél már fiatalít az ikerparadoxon. (Hány éves a pilóta?) És még mindig nem álltam a földbe! A Petri nagymamája mondogatta, hogy “Bár csak úgy élhetnénk, ahogy élünk!” Merülőspirál – így lehet a leggyorsabban leépíteni ernyővel a magasságot. Bár mostanában nem ernyőzöm, nem kockáztathatok: Ha kidőlök, bedőlünk. Inkább csak futok. Az legalább ingyen van. Tavaly ilyenkor még exhibicionista plakáton düllesztettem a pocakom a női kvótáért. Na, azt a pocakot is elvitte a nélkülözés. Még, hogy szegényszag? Szegénynek lenni szexi!