…és akkor ő most megértette!

marton

Tudtam, hogy igaz, Lillát ismerem, szeretem. Mások meg mást tudtak, mert ők meg a Martont. De a hitvita csak pillanatig tartott, újabb és újabb áldozatok álltak elő a lesöpörhetetlen történeteikkel, nem lehetett tovább két ellentétes állításra redukálni az ügyet. Írni nem mertem. Mondtam a Borinak, mi van, ha a Nagy Ember öngyilkos lesz, előbb, mint a Verebes a tv-ben. Megkönnyebbülés, hogy a menekülés más útját választotta.

Nálunk valahogy nem megy ez a bocsánatkérés. Köz- és magánéleti szereplők úgy tudják le, hogy utána rosszabb, mint előtte. Ha rákényszerülnek, sajnálják, hogy félreértették őket, és higgyük el, nem akartak senkit megbántani. El se merem képzelni, mit tettek volna, ha történetesen meg is akarják bántani az áldozataikat.

Marton nem fordult sem Lillához, sem a többi áldozatához, hanem elpanaszolta, hogy egyesek névvel, mások név nélkül mennyire rosszat tettek vele (és a családjával!), de ő most megértette, hogy félreértették a közeledését, és sajnálja, úgyhogy lehet leszállni róla.

 

2017.10.17

Születésnap (Festen):

Mindig ugyanaz a dramaturgia, ebben a szakmában illenék ismerni: A későn megvádolt apa beindul, hogy súlyos tekintélyével most is lehengerelje gyermekét. Az egész közösség osztozik a tagadásában.

Most ott tartunk, hogy elmúlt a lidérces éj, a reggelihez összegyűlt család előtt az apa megpróbál bocsánatot kérni mindenkitől.

A kegyelemdöfést a legkisebb gyerek adja majd, valahogy így: Ez szép volt, apa, de most már menj innen. Enni szeretnénk.

2017.10.21

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s