Kutyapárti 2.

Előző írásom végén azt ígértem, elmondom, hogy kell választást nyerni.

Nos: Ha hiszünk benne (NEM!), hogy sima választáson le lehet váltani a Fideszt, akkor nem ’90-et, hanem ’94-et kell megcsinálni. Magyarországon sosem valamiért szavaztak a változásra, hanem mindig valakik ellen. Most is annak van esélye összegyűjteni a protestszavazatokat, akire a regnáló hatalom ujjal mutogat: Csak őt ne! Ilyen volt ’94-ben az agyonpufajkásozott Horn Gyula, és 2010-ben, a “bérrettegők” Által Viktátorozott Orbán (hogy később a valóság meghaladta a bérrettegést, az nem tárgya ennek az okfejtésnek).

És ilyen 2017-ben a Soros.

Ha valakinek papírja van arról, hogy a NER személyes ellensége, akkor a Sorosnak van. Egy ideális jelöltnek két reprezentatív mutatót kell hoznia, az ismertséget és a népszerűséget. Soros “bevezető” kampányát a kormány bőkezűen finanszírozza. Ha valaki a Fideszre, horribile dictu a KDNP-re szeret szavazni, azt fogja tenni. Aki azonban meg akarja büntetni a kormányt, jó eséllyel mozgósítható azzal, hogy juszt is a Soros nevessen a végén!

Akár vállalja, akár nem, a Kutyapárt ideális jelöltje Soros György. #Sorosforpresident! Választó és választható, a honi választási törvény eminens célszemélye: magyarországi lakhellyel nem rendelkező külhoni polgár. Ha nem egyezne bele, az sem baj, Amerikával van kiadatási egyezményünk, és elég hosszú a bűnlajstroma…

Jójó, nyerünk, de ki fog itt dolgozni? (A következő részben elmondom, hogy kell kormányt alakítani, maradjanak velünk!)