A mémek titokzatos élete

Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond…

Korábbi posztomban már írtam: A rajzolás legalja, amit művelek: napilapos, politikai karikatúra. Nap mint nap rajzolok. Munkámnak az évek során kialakult egyfajta befogadóközege, nevezzük őket fogyasztóknak. Jól beazonosítható kör, ízlése, értékítélete, humorérzéke bizonyára rokon az enyémmel, ezért nézi, olvassa, lájkolja, sőt, terjeszti is a rajzaimat, s bár csak én legalább egy tucat hasonló képességű kollégát ismerek, a “fogyasztók” mégsem azt gondolják, hogy más nem hajlandó ugyanerre, hanem azt, hogy nem képes (legalábbis a magyar belpolitikát ismerők közül). Adva van tehát egy szegmens, amelynek vannak fogyasztói, és van EGY termelője. Ennél irigylésre méltóbb piaci helyzetet el sem lehet képzelni. A kérdés, amelyet egy ’83-as pégé* vizsgán meg kellet válaszolnom, így szólt: “Melyek a munkaerő áruvá válásának feltételei?” Az akkor ötösre felmondott tételből most bukásra állok. Hiába a monopolhelyzet, hiába vezet rajtam keresztül a selyemút, nem bírom az előállított értéket egy huncut áruhelyettesítőre cserélni. Az egyetlen médium, amelybe pénzért rajzolok, Népszava, a töredékét tudja fizetni az évekkel korábbinak. A közösségi média természeténél fogva ingyenes, az ellenséges sem zavar, ha bírálatát illusztrálja a rajzommal, csak akkor tiltakozom, ha saját szerzőnek tűnhetek benne. gerje

De mit kezdjek a barátainkkal? Legtöbbjüket az évek során biztosítottam, hogy nyugodtan használják csak a föllelhető rajzaim. Mára azonban a huppa.hu az üdítő kivétel, amely (ez titok!) minden hónapban küld valamennyit a fölhasznált rajzokért. A régi harcostársak mind nehéz helyzetben vannak, a NER szorongatja őket, nincs hirdetés, siralomvölgy az ellenzéki lét. Nekem nem kell magyarázni. Ugyanabban vagyok, de nem ugyanúgy! A karikatúra-fölhasználók a közösségi média kivételével maguk is terméket állítanak elő, munkáltatójuk, horribile dictu tulajdonuk a kiadvány, és az én koromra lett saját lakásuk, középkategóriás autójuk, pincéjük a Káli medencében, nyaralójuk (ahová újabban meg is hívnak találkozóikra), tisztes nyugdíjuk mellett fizetésért dolgoznak, alapítványaik eredménnyel pályáznak. Alámerültek, kibekkelnek. Korábban én is közéjük tartoztam (megfizették a munkámat), és nem a megmaradtak tehetnek a deklasszálódásomról. Maradjanak is, nem kell feltétlen lecsúszni mellém az osztályharchoz (de), csak azt kérem a szerkesztő asszonyoktól/uraktól, nézzenek körül, és, ha nem megélhetési biciklisták, ha van legalább egy lakásuk, ha nincs kikapcsolva semmijük számlatartozás miatt, ne kérjék, hogy én támogassam őket ingyenrajzokkal.

cunepszava

*A kapitalizmus politikai gazdaságtana (Nemes László vizsgáztatott).

Reklámok

A mémek titokzatos élete” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Hajtáspajtás | apápai

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s