írás a falon – Szabadság tér 2014.07.21.

A romantikus giccsépítészet szeret eleve romnak építeni ezt-azt, hogy le se kelljen rombolni. Itt állunk ez előtt a tórzónak szobort emlékmű előtt, amely eddig leginkább félig égett chanukkiára emlékeztetett.

kordon

Ezt azonban csak virtuálisan rajzolhattam már meg, mert az első iderajzolásom óta készenléti rendőrökkel védte a takarófóliát a hatalom. A vádirat szerint kétszázvalahány forint a védett műtárgy négyzetmétere. „Ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért” – írja József Attila a kizsákmányoltaknak. Miért, hát az impozáns rendőrsorfal? Az ügyészség erre is önleleplező magyarázatot ad, amikor fal nélkül is „falfirkának” minősíti a rajzot.

Ez az, ami elviselhetetlen: az írás a falon. A lemoshatatlan ítélet, hogy „Megmérettél…”. Baltazár a zsidó szentély tárgyait megszentségtelenítő lakomáján szembesül ezzel az emberfeletti graffitivel.

Hány zsarnoknak jelentette már ez az ige a vég kezdetét? Nem kell bibliai királyok lakomájáig visszanyúlni, most, hogy megérkezett a megsértett áldozatok szobra. Erre a lakomára Don Giovanni kővendége döngött be szombat éjjel.

Sokat tépelődöm azon, hogyan juthattunk idáig? Divat ostorozni az értelmiséget, az írástudók felelősségét emlegetni. Ami engem illet, napilaposként valóban naponta rajzolok egy-egy szelídnek éppen nem mondható agitációt az ellen, ami itt a kordonok mögött épült. Nem mondható hát, hogy a laikus értelmiség elhagyta őrhelyét. Én már vagy negyedszázada minden nap publikálok valamit arról, hogy a rasszizmus nem szép dolog, de ezt sikerült valahogy olyan kontraprodívan, hogy közben a közönségnek kedve szottyant a rasszizmushoz. Harmadik generációs népszavás vagyok. Ez persze nem nagy kunszt, egy száznegyven éves lapnál simán lehetnék hatodik is. Most sokan aggódnak, hogy ennek is vége lesz. Aztán a többinek is.

Látjuk, hogy megtörténik, hogy sorra esnek el a hatalomnak nem tetsző média intézményei. Következmények nélkül. Nincsenek illúzióim, fölöttünk is hamar napirendre tér majd a közvélemény. Mint értelmiség, megbuktunk. Lehet, hogy addig nem hallja meg senki az igét, amíg nem borul ránk teljes csönd.

Ugye milyen fülsértő a csönd?

Az én emlékművem nem ez. Évek óta dédelgetek egyet, hát elmondom most, eleven, szóemlékműként:

Az nem ekkora szoborcsoport, csak egy vékony relief valahol egy tűzfalon. Egy csukott ajtó látszik, alig nagyobb egy valódinál, épp csak, hogy gyermeknek érezhessük magunkat előtte, hogy a mezüze elérhetetlenül magasan legyen megint. Az ajtófélfán két bekarcolt gyermeknév, nem zsidós, mondjuk Bandi és Zsuzsi. Fölötte évszámok és rovátkák őrzik, mennyit nőttek. A legfölső vonal mellett mindkét oldalon ugyanaz az év:

1944.

Reklámok

írás a falon – Szabadság tér 2014.07.21.” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s